A Móra Ferenc Közművelődési Egyesület Emlékfüzete - 2008-2018
Az emlékfüzet mint forma különleges helyet képvisel a műfajok rendszerében. Egyszerre feladata az emlékezés munkájának elvégzése és a jelen rögzítése, a számbavétel és a számvetés, a tények dokumentatív listázása és az értékelő összegzés, a tiszteletadás és az összetartozás érzésének a kifejezése. Ráadásul mindezt olyan módon kell tennie, hogy az így megszületett mű egyszerre legyen vonzó, tartalmas anyag az érdeklődő olvasónak, de értékes forrás is a tárgy történetét később feldolgozó szakembernek. Nem könnyű tehát a feladat, amelyet szerkesztőnek és munkatársának, Kapus Béláné elnöknek és Kállainé Vereb Mária ügyvezető elnöknek meg kellett oldania. Mégis – ahogyan a megelőző, 10, 20 éves jubileumot ünneplő kiadványok esetében is így volt ez – az eredmény meggyőző, köszönhetően a beszerkesztett szövegeknek.
A jelen kiemelkedő értékeihez kapcsolás szép gesztusát vállalja magára a két nyitó gondolatsor, Csányi József polgármester úr Jubileumi köszöntője és Rosta Ferenc alpolgármester úr Ünnepi gondolatok című írása. Mindkettő kiemeli azt az erős és nagyhatású jelenlétet, amellyel az egyesület immár 30 éve alakítója a helyi kulturális közéletnek, továbbvivője és kiszélesítője a kultuszápolásnak, illetve a régión és a határokon messze túlmutató tevékenységével biztosítéka a kiterjedt kapcsolatok működésének.
A kezdetekig visszatekintő méltató-összegző írást a tudós történész Bánkiné dr. Molnár Erzsébetnek köszönheti a kötet. A Harminc év a kultúra szolgálatában című nagy ívű, alapos összegzés – bár vállaltan az utolsó évtizedre koncentrál – olyan összefüggésekben láttatja annak jelenségeit és törekvéseit, amelyek egy nagyon intenzív áttekintő értékelést eredményeznek az egyesület 30 esztendejéről. Olyan kérdéseket jár körül, mint amilyenek pl. az egyesület egyidejű kultúrateremtő és közösségformáló hatása, érdeklődésének differenciálódása, a Fekete János bácsi által mindig is szorgalmazott műhelymunka jelentősége, a tartalmában és földrajzi értelemben is egyre táguló tevékenységi kör, a nyitottság a helyi, országos, illetve a határokon túli szervezetek felé vagy a nagyon termékeny együttműködés más közösségekkel.
Az írás figyelmet szentel annak a kérdéskörnek is, amelyet a mindenkori elnökök elkötelezettsége vagy a nagy formátumú személyiségek kezdeményező és értékteremtő tevékenysége jelent a mindennapokban, kiemelt hangsúllyal szólva az ügyvezető elnök személyében állandó gondoskodó figyelemről és a folyamatos intézményi hátteret biztosító áldozatos mentori munkáról.
Szép hagyományt folytat a füzet a következő írással, amelyben az elnök asszony méltatja elődje, Laczkóné dr. Szabó Klára örökös tiszteletbeli elnök szerteágazó tevékenységét, ügyszeretetét, munkájának és közösségének elkötelezett személyiségét. És hagyományt követ a veszteségeket számba vevő fejezet is, amely az egyesület utolsó tíz évben elhunyt tagjaira emlékezik. Írásai a közösség nagyformátumú egyéniségei előtt hajtanak fejet, közöttük olyan ikonikus alakok előtt, mint amilyenek örökös tiszteletbeli elnökünk, Fekete János bácsi, dr. Fazekas István, Illésy István vagy Bense György.
Az emlékfüzet legterjedelmesebb része most is az irodalmi szekció által összeállított Kronológia, ami – csakúgy, mint a megelőző füzetekben – ezúttal sem születhetett volna meg Kállainé Vereb Mária ügyvezető elnök pontos és lelkiismeretes, a történéseket folyamatosan rögzítő munkája nélkül. A bőséges képanyagot tartalmazó fejezet egy nagyon sokszínű, a megőrzés és a keresés, a hagyomány és az újítás szempontjait egyaránt figyelembevevő intenzív működés dokumentuma. Ahogy a következő kettő is. Az egyik – Fekete Beatrixnek és Kapus Bélánénak köszönhetően – az egyesület életét, tevékenységét rögzíti a sajtó tükrében, a másik a kiadásában és támogatásában megjelent kiadványokat veszi számba. Ez utóbbi összegzés egyként mutatja a kiadványok körének folyamatos tartalmi bővülését és a műhelymunka gyakorlati elmélyülését is. Természetesen nem hiányozhatnak a kötetből az egyesület szervezeti életére és gazdálkodására vonatkozó legfontosabb adatok sem.
„Három évtized már tekintélyes múlt az egyesület életében” – írja Bánkiné dr. Molnár Erzsébet összegzésében, hozzátéve, hogy „ha visszatekintünk az elmúlt harminc esztendőre, kirajzolódik előttünk egy nagy ívű pálya, amin egyesületünk végighaladt.” A tízévenként megjelenő emlékfüzetek külső megjelenésükben is igazolják a megállapítást. Mert a három grafikai kép maga is felvázol egy ívet. Az első Móra-emlékháza, a második 2004-es Móra-szobra után a harmincadik évfordulóra kiadott emlékfüzet szép borítójával, az alapító elnök, Fekete Pál 2015-ben felavatott mellszobrával, ikonikusan is utal erre a nagy ívű történetre.
Dr. Luchmann Zsuzsanna, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület irodalmi szekciójának tagja, a könyv lektora
