Titkok a levéltárból - A „kék bérház”
1959 tavaszán döntött úgy a városi tanács, hogy az említett területen, az első világháború idején tűzvésztől megsemmisült gőzmalomhoz tartozó épületek helyén, az ún. „égett malom telkén” egy 40 lakásos bérházat épít. Ez az építkezés volt az első lépcsője annak az emeletes lakóházsorozatnak, amely a Kossuth utca páratlan oldalán haladt a városháza felé.
Az egykori malomtelken álló régi épületeket irodának és raktárnak használó Terményforgalmi Vállalattal való megegyezés után 1959 áprilisában meg is kezdődött az elavult építmények bontása. Októberben már az alapozási munkálatok folytak, decemberben pedig a második szintet is felhúzták. 1960. június 30-ára készült el a társasház, amelyben 24 kétszobás és 16 egyszobás, erkélyes lakás kapott helyet. A helyi újság fontosnak tartotta beszámolni arról, hogy minden szobába cserépkályhát építettek be, a padlót parkettával burkolták, az előszobákban beépített ruhásszekrényt készítettek, az ablakokra vászonredőnyt alkalmaztak.
A fürdőszobákban beépített kád, fürdőkályha, zuhany és mosdó szolgálta a lakók kényelmét, a konyhában „Szépasszony” típusú tűzhely állt a családok rendelkezésére, a bejárati ajtókat pedig biztonsági zárak védték. A pincében minden lakáshoz külön szeneskamra tartozott, valamint itt kapott helyet a két, üstökkel felszerelt mosókonyha, valamint a melléjük épített szárítóhelyiség is. Ennek az újszerű és praktikus ötletnek hála, a háziasszonyoknak teregetés végett nem kellett a frissen mosott, vizes ruhát felcipelniük a pincéből a padlásra.
Az 1960-ban abszolút modernnek számító lakóháznak azonban akadt néhány hibája is, például nem készítettek lejáratot az udvarba, ahová csak az utcán át lehetett bejutni. Kezdetben nem volt helye a lakók kerékpárjainak és motorjainak, a kerítést nélkülöző udvarban pedig ezeket nem lehetett őrizetlenül hagyni.
Ónodi Márta
