Az önkéntesség jegyében
Képgaléria
A lehetőségre a Hargita Megyei Tanácstól hívták fel Péter figyelmét, aki odahaza, Székelyudvarhelyen, a Hargita Megyei Magyar Diáktanács külügyi elnökeként tevékenykedett. A munka kezdete előtt egy táborban vett részt, ahol megismerkedett az alapítvány vezetőivel és önkénteseivel, és kedvet kapott az egyéves munkához. Péter beilleszkedett, megszokta és megszerette a várost, és sokat segített az alapítvány ifjúsággal kapcsolatos rendezvényeinek, programjainak szervezésében.
Mint korábban elmondta: nagyon nehéz és sok energiával járt az iskolai kötelezettségekkel összeegyeztetni az önkéntes munkát, de nagyon sok segítséget kapott ehhez az alapítvány vezetőitől, amiért rendkívül hálás. Minden fiatalnak ajánlja az önkéntes munkát, mert rengeteg örömöt, kalandot és kihívást rejt. Az alábbiakban Bordás Péter gondolatait tolmácsoljuk olvasóinknak.
Bordás Péter vagyok, a Natura Hungarica Alapítvány EVS önkénteseként dolgozom tavaly nyártól. Június 15-én, a nyári szünet előtti utolsó iskolai napon megnéztem a visszaszámlálót a telefonomon, hogy mennyi van még hátra az EVS-ből. Amit láttam, fájdalmas volt. A telefon szerint még 46 nap volt hátra az egyéves önkéntes munkából.
A Félegyházán töltött első napok, hetek óriási rózsaszín ködben teltek, beleszerettem ebbe az alföldi kisvárosba. Ahogy teltek a napok egyre inkább kezdett hiányozni az otthonom, Székelyudvarhely, nem találtam a helyem, nem tudtam mihez kezdjek magammal itt. A következő néhány hónap nagyon hullámzóan telt el, úgy éreztem, hogy az életem legmélyebb pontját értem el. Csak arra tudtam gondolni milyen jó is volt otthon. A gondolataimat kérdések hatották át, azon töprengtem, hogy jó-e, hogy eljöttem, megérte ez nekem? Mindezen kérdésekre később választ kaptam.
A projektem elején megjelent egy interjú, amikor nagyon jól éreztem magam, de utána jött az óriási zuhanás. Nehéz volt ezt átvészelni. Január-februárban azt éreztem, hogy a dolgok kezdenek helyre állni körülöttem, kezdtem érezni, hogy igen, van helyem ebben a városban. A nehezen átvészelt idők után ismét kisütött a nap. Tavasszal együtt kezdtek indulni a projektek, az élet a városban. Télen alig van lehetőség itt, de tavasszal beindult az élet.
A Community Box for Göllesz projekttel indult a Natura Hungarica Alapítvány idei tavasza, ami egyben az én tavaszom is volt. A projektben egy nagyon jó, összetartó csapatot koordinálhattam munkájában. Rengeteg örömöm származik abból a néhány hetes periódusból, amikor a projektünkön dolgoztunk. Azt láttam, hogy a srácok ismét lelkesedni, küzdeni, dolgozni kezdtek valamiért, egy jobb cél érdekében. Mindenki százhúsz százalékot adott a közös munkába. A doboz átadóján nagyon jól esett, hogy mekkora örömöt tanúsított a csapat és a közvélemény egyaránt. A projekt zárása után hatalmas büszkeséggel és elégedettséggel teltem meg a csapat iránt. Félegyházán nem nagyon találkoztam az itt eltöltött idő alatt konkrétan a rászorulókat segítő kezdeményezésekkel, de a miénk ilyen volt. Valami újat tudtunk létrehozni közös erőből. Személyes célom a projekttel kapcsolatban az volt, hogy adjunk egy kis sugallatot, ösztönzést mások számára is a segítségnyújtáshoz, ami teljesült is.
Az elmúlt tizenegy hónap egy nagyon hosszú önismereti folyamat volt számomra, amely eredményeképpen rájöttem arra, hogy talán a segítségnyújtás a világ legnagyobb öröme, aminek köszönhetően vált Félegyháza a második otthonommá, amit már nem takar rózsaszín köd, megvan a maga kevésbé vidám és a napsütéses oldala is.
Bordás Péter
