Zöld oldal - Nyári kert
Nem szeretjük a versenyeket, hiszen gyakran úgy érezzük, hogy az élet maga is egy nagy verseny, ahol lótunk-futunk, szaladunk, rohanunk, sokszor mindenbe belefáradva, a végén pedig testünk-lelkünk is lerogyva keresi, hogy hol is, mi is hát a győzelem?! Tehát ebben az esetben nem találó a verseny szó, hiszen itt sokkal inkább a bemutatás, megosztás a célja a versenybe invitálásnak. Tulajdonképpen az őszinte együttörülés, tapasztalatcsere és jó hangulatú beszélgetés a szándék: a Föld egy iciri-piciri részén szépet alkotni magunk és mások örömére. Persze, hogy mi a szép, az mindenkinek más és más, de az eltérő ízlésvilág ellenére is mindenkinek átsüt, átfénylik valami a rendből, ami mindig szép.
Szántó Piroska bájos rajza félegyházi szülőháza udvaráról csodálatosan ábrázolja ezt a nagyon egyszerű, mégis megkapóan békés és már-már irigyelt nyugalmas rendet. Minden részlet helyén van az egészben. Semmi nem távoli idegen, hanem minden közeli ismerős. Érezzük, ahogy szinte sugárzik az otthonosság melege. A nyugágyat egyszerű dolgok veszik körül: vidám napraforgó, zugolyos kerítés, ereszcsatornán futó szőlő, virágok a fal tövénél, szendergő macska.
Az ember körül mindig is volt valamiféle kert, hiszen az élőhelyül szolgáló megismert, használt, majd művelt természet egy darabja vált otthonná. Aztán a civilizáció, a kultúra egyre színesebb kerti világot alkotott az ember körül. Kialakultak a jól elkülöníthető kertstílusok: olasz kert, francia kert, angol kert, tájképi kert, romantikus kert, paraszt kert, vidéki kert, városi kert. Mind sok-sok színes növénnyel, érdekes elemmel, alkalmazással gazdagította a kertkultúrát.
Napjaink divatos stílusa: az ún. prérikert. A neve is mutatja, hogy Amerikából indult el csupán néhány éve, de mára meghódította a világot. Egyfajta minimalista stílus: a sokszínű, változó természetnek, mint fejlődő ökoszisztémának az induló típusát a száraz-félszáraz gyepek világát idézi elénk az emberi alkotás vágyának művészi kézvonásával.
Ez nálunk Magyarországon elsődlegesen a legkülönbözőbb díszfüvek egymásmellé telepítésében és a nyári-száraz mediterrán tájak virágzó dísznövényeinek – mint pl. a levendula, cipruska – ültetésében nyilvánult meg.
Érezhetően megmozdulóban van a kertkultúra világa a természetközeli jegyeket magukon hordozó kertek irányába. Ezt nagyon jól mutatja a díszfaiskolákban nagy tömegben termesztett, rengeteg fajtát felvonultató virágos évelő. Szinte fájdalmas a választás kényszere a szebbnél-szebb vadvirágokból. A nemesítések eredményeként hatalmas a fajta, méret, színválaszték, amit csak tovább tetéz a helyenként több hónapig tartó virágzás. Ilyen gazdag kínálat még soha nem volt virágokból.
A hatalmas növényválaszték gondolkodásra serkenti az embert: a nagy növénytömegeket, sok díszfüvet felvonultató prérikerttől csak egy kicsi bátor lépés a hazai tájkaraktert és használatot idéző karakterjegyeket magán hordozó kertstílus kialakítása, amit talán most csak nevezzük el – egyfajta munkacímmel – mezei kertnek. Ez már nevében is szépen utal Félegyháza településtörténetére, hiszen az egykori mezőváros lakói a környező táj művelésbe vonását az ott létesített mezei kertekkel, a tanyák elődeivel kezdték meg.
A merész kísérletező kedv tágas teret nyit a mezei stílusú kert kialakításának, amiért cserébe egy nagyon színes, finom megjelenésű – kicsi alapterületen is megvalósítható –, folyton változó virágos kertet kapunk.
A mezei kert megjelenésével, a felhasználható növényekkel, azok ültetésével kapcsolatos ötleteket, javaslatokat a következő lapszámban közöljük.
Nagy Ágnes
városi főkertész
