Nem szabad addig megállni, míg a bőség kosarából nem vehet mindenki
Képgaléria
Kállainé Vereb Mária ünnepi beszédében összegezte Kiskunfélegyháza és a költő kapcsolatának alakulását, azt, hogy Félegyháza mindig szülöttének tekintette Petőfit, és gondot fordított kultuszának ápolására.
– Petőfi Sándor halálának 169. évfordulója alkalmából jöttünk ma itt össze Kiskunfélegyházán, hogy együtt emlékezzünk a magyar irodalom legnagyobb költőjére. Egyben hozzuk és tolmácsoljuk erdélyi barátaink üdvözletét, hiszen városunk alpolgármesterének vezetésével küldöttség képviselte Fehéregyházán, az ottani Petőfi ünnepségen Kiskunfélegyháza városát.
„Ez a város születésem helye…” írja Petőfi Sándor a Szülőföldemen című költeményében 1848 júniusában, Félegyházán. Minden gyermekkori emléke a Kiskunsághoz kötötte, az igazi gyermekéveket Félegyháza jelentette számára. S mi büszkék vagyunk erre! Az akkori félegyháziak is, azóta is, s ma is!
Tekintsünk vissza, hogy a korabeli félegyházi sajtóban hogyan emlékeztek elődeink a szomorú napra, amelyen örökre nyoma veszett költőnknek. Halálának 50. évfordulóján 1899. július 30-án a Félegyházi Hírlap közölte Móra Ferenc írását, részlet:
„Petőfi Sándor: született a porban, mint minden, ami nagy. Született ösmeretlenül, szegényen és névtelenül, született a szabadság istenének jókedvébül, rabláncok háromszázados csörgésibül, tolvajsötétben imbolygó lelkek titkos imádságaibul, vértől biboros trónusokra szórt átkokbul, villámok csatáibul, viharok szerelmébül…
Mit akartok többet? Születését nem hirdették ágyúlövések, gyámoltalan karjait nem takarta aranyos pólya, keresztvizet nem csurgatott fejére kardinális: azt a fejet, amelyet a hazaszeretet halálos töviskoronája után glóriával övez minden nemzedék, azt a fejet akkor csak egy útszéli paraszt kérges tenyere simogatta, ez együgyü parasztasszony meleg könyüje locsolta… Ez a nap nem halálának, hanem megdicsőülésének évfordulója, ez az ünnep nem gyászünnep, hanem a nemzeti génius diadalünnepe…”
Az 1899. július 28-án tartott közgyűlésnek egyetlen napirendi pontja volt: Petőfi Sándor elhalálozásának 50 éves évfordulójának megünneplése. Dr. Szerelemhegyi Károly polgármester megnyitó beszéde után ünnepi csendben és az alkalomhoz méltó komolysággal emelkedett szólásra dr. Fazekas Kálmán képviselő, aki lelkes szavakban méltatja a legnagyobb magyar költő érdemeit és indítványt tett:
1. Petőfi Sándor halála 50 éves évfordulójának emlékére Segesvárott tartandó gyászünnepen a város közönsége nevében 2 tagú küldöttséggel képviselteti magát.
2. Petőfi Sándor városunkban felállítandó ércszobrára 5 éven keresztül évi 200 forintot ajánl fel, s részint kebeléből, részint városunk hölgyeiből, részint városunk idegenben élő fiaiból bizottságot alapít, s általuk felkéri a társadalmat, hogy szobor felállítási költségeihez adományokkal járuljon hozzá.
3. Petőfi Sándor halála 50 éves évfordulóját f. év és hónap 30-án, városunkban is megünnepelni kívánja, amelyhez a következő programot állították össze:
Vasárnap reggel 8 óra után az összes testületek, egyletek, a városi képviselőtestülettel a közgyűlési nagyteremben gyülekeznek és onnan zászlók alatt mennek a templomba, itt 9 órakor ünnepélyes istentisztelet és prédikáció tartatik. Istentisztelet után a Petőfi-téren dalárda nyitja meg a műsort. Ezután dr. Fazekas Kálmán tart ünnepi megnyitó beszédet. Felkérték az itthon időző Móra István urat, hogy egy alkalmi költeményt írjon és szavaljon el. Jeles költőnk nagy elődje emléke iránt tartozó kegyelettel a felkérésnek eleget tett. Móra István után dr. Holló Lajos tart emlékbeszédet. Aztán Haubner Károly szavalja el Szabados János költeményét.
A Félegyházi Hírlap 1899. július 30-i számában már megjelent Szobrot városunk legnagyobb fiának – Petőfi Sándornak! címmel a felhívás Petőfi szobrunk felállítására.
A költő halálának 98. éves évfordulóján, 1947. augusztus 2-án a Félegyházi Közlönyben a következő hír jelent meg. „Soha ne legyen bukott magyar szabadságharc” Révai József beszéde Félegyházán.
A lapból megismerhetjük az ünnepség menetét.
Már kora hajnali órákban szorgalmas munkáskezek díszítették a Petőfi-teret azokkal a szép nemzetiszín zászlókkal, amit a Magyar Kommunista Párt adott át erre a célra. 9 órakor már hatalmas tömeg, kb. 3000 fő várta az ünnepség kezdetét. A Petőfi és Polgári Daloskör a Himnuszt énekelte. Utána Juhász Kálmán polgármester megnyitó beszédében üdvözölte Révai József nemzetgyűlési képviselőt és hangsúlyozta, hogy városunk, mint Petőfi szülővárosa, méltóképen kíván hódolni a szabadság lánglelkű költője emlékének. Nemes Sándor gimn. tanuló szavalta el az Egy gondolat bánt engemet c. verset. A Petőfi-szobor megkoszorúzása következett. A Magyar Kommunista Párt hatalmas koszorúját Cseh László titkár helyezte el. Majd a „Cserebogár” c. dalt énekelt el a Petőfi Dalárda. Ezután Révai József nemzetgyűlési képviselő ünnepi beszéde következett 1947. júl. 31-én:
„Hogy ma itt, Kiskunfélegyházán, Petőfi szülővárosában ünnepelhetjük halálának 98. évfordulóját, ezt annak köszönhetjük, hogy végre szabadok vagyunk. Petőfi igazi szelleme 1849 júliusa óta hontalanul bolyongott a magyar hazában. Vajon mit kezdhettek volna Petőfi örökével, szellemével azok, akik szavaltak ugyan hazafiságáról, de ezt jól össze tudták egyeztetni a magyar nép millióinak elnyomásával. Ezután visszapillantást vetett a magyar szabadságküzdelmek történetére, Dózsa, Rákóczi, Kossuth elbukott szabadságharcaira, az 1918-as demokratikus forradalmi kísérlet bukására. Petőfi Sándor halálának évfordulóját a magyar demokrácia megszilárdulásának, sikereinek, győzelmeinek közepette ünnepeljük. Petőfi nem egy párté, nem is a pártoké, az egész nemzeté, az egész magyar demokráciáé. Váljék a demokrácia programjává Petőfi örökéből, hogy nem szabad addig megállni, míg a bőség kosarából nem vehet mindenki.”
A költő halálának 120 éves évfordulóján, 1969. július 31-én Fekete János helytörténész beszéde hangzott el.
„Kegyeletteljes megemlékezésre jöttünk össze, hogy városunk nagy fiának, Petőfi Sándornak elhalálozási évfordulójára emlékezzünk. 26 éves volt, amikor 120 évvel ezelőtt, 1849. július 31-én a segesvári csatatéren meghalt. Tragikus halála nemcsak egy költői jóslat beteljesülése volt, nemcsak egy üstökös fénycsóvájának utolsó villanása, amelynek ellobbanása után sötétbe borul a horizont, halála az egész emberiség mérhetetlen vesztesége volt… A kegyeletes évforduló alkalmából is büszkén állapíthatjuk meg, hogy a forradalmár nagy költő Félegyházáról az ismeretlenségből indult el, s elérkezett a halhatatlanság magaslatára, géniuszát csodálja az egész haladó világ. Félegyháza talajából táplálkozott a népek szabadsága iránti olthatatlan szeretete, kritikus, bátor kiállása.
Petőfi példája, Kossuthtal felerősítve, hosszú évtizedeken keresztül éltette a 48-as szabadság eszméjét a félegyházi népben. 1948-ban a szabadság centenáriuma alkalmából szülővárosa a tettekkel igazolt költői hitvallással vésette a díszkútra: „…lantom s kardom, tiéd oh szabadság!” – elismerve azt, hogy a város nagy fia hű volt önmagához, teljesítette az önként vállalt forradalmi hitvallást. Félegyháza dolgos népe kegyelettel hajtja meg a megemlékezés zászlaját nagy fia, Petőfi Sándor emléke előtt halálának 120. évfordulóján.”
Ugyancsak Fekete János gondolatai az 1973. július 31-i beszédéből, azért, mert 1973 jubíleumi év volt, amelyben Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg a magyar nép, Kiskunfélegyháza lakossága is. A halhatatlan költő születésének 150. születésnapján túl emlékezik a nemzeti kereteken túlható, egész világ csodálatát és elismerését kiváltó életműre.
„Petőfi Sándor szavával, tollával és cselekedeteivel nemzedékén túlnőve úgy vált népének eszményképévé, hogy ugyanakkor kiérdemelte más népek – az egész világ – csodálatát, elismerését, megbecsülését és szeretetét. A felbecsülhetetlen értékű örökség szellemi hordozója előtt tiszteleg ma Félegyháza népe itthon és Segesvárott is, ahol a városi tanács jóvoltából, velünk együtt és egyidőben a félegyházi Petőfi Emlékbizottság küldöttsége teszi le a hála, a kegyelet és az elmúlhatatlan tisztelet virágait, városunk koszorúját.”
2009. július 31-én, a forradalom és szabadságharc 160. évfordulója alkalmából – dr. Hermann Róbert ünnepi beszéde előtt, itt a Petőfi téren – a Petőfi-emlékévek programjait Ficsór József polgármester összegezte.
„A költő szülőföldjéről tett vallomását idézve köszöntötte a városi ünnepség résztvevőit. Hangsúlyozta is:
Petőfi Sándor a magyar költészet egyik legnagyobb alakja. Nekünk, a 160 év távlatából is Ő marad a magyar hazafiság, az emberi szabadság szívet-lelket melengető szimbóluma. Önfeláldozó élete örök példaképül áll előttünk. Emlékét őrizzük városunkban, országszerte és határainkon túl. E célt vállalta fel a 2007 decemberében újjáalakult Petőfi Emlékbizottság is, és az immáron végéhez közeledő 2008-2009-es Petőfi-emlékévek programsorozata. A két év alatt minden korosztályt megszólító eseményekkel róttuk le iránta tiszteletünket.”
2018. január 23-án, az infokiskunfelegyhaza.hu internetes oldalon az alábbi szalagcímet olvashattuk: A magyar kultúra napján vette kezdetét a Petőfi Emlékév. Csányi József polgármester gondolatait idézem: „Ezen a napon mi félegyháziak fejet hajtunk a magyar nemzet, a költészet sorsfordító hőse, Petőfi Sándor előtt is, aki a magyar költészet világirodalmi rangú alakja volt. Kultuszának félegyházi ápolói az elmúlt hónapokban azon munkálkodtak, hogy közelebb hozzák Petőfit a mai nemzedékhez. Félegyháza az elkövetkező másfél évben több országos rangú rendezvénynek ad otthont. Biztos vagyok benne, hogy ez a rendezvénysorozat is emlékeztet bennünket arra, hogy mit is jelent nekünk, félegyháziaknak ma Petőfi és méltón tiszteleghetünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősére, szeretett költőjére.”
A Petőfi Emlékbizottság folytatja munkáját a város kulturális életében, tovább őrizve ezzel Petőfi Sándor iránti tiszteletünket és szeretetünket.
„Emelje ez föl lelkeinket,
Hogy mi vagyunk a lámpafény,
Mely amidőn a többi alszik,
Ég a sötétség éjjelén.”
Kívánom, hogy a költőnek e szép üzenete vezesse Önöket útjukon. Élete példát, hitet és erőt adjon mindannyiunk számára!
