Titkok a levéltárból - A Petőfi-szoborról
Az első világháború idején a szobrot – hogy a pusztulástól megvédjék – Budapestre szállították és egy ércöntödében tárolták, várva az alkalmas időt, hogy visszavihessék korábbi helyére. Ám a trianoni békediktátum során Magyarország határai megváltoztak, így erre nem kerülhetett sor. A „gazdátlanná” vált szoborra több anyaországi település, köztük Kiskunfélegyháza is bejelentette igényét.
Félegyházán már az 1900-as évek elején elindult egy nagyszabású gyűjtési akció, melynek bevételét a kezdeményezők egy Petőfi alakját megörökítő szobor felállítására ajánlották fel. A szoborállítási szándék a város részéről tehát már korábban is létezett, csak fedezet hiányában hosszú évekig nem valósulhatott meg. Mikor Markó Miklós budapesti újságíró révén a település vezetői tudomást szereztek a Köllő Miklós által alkotott, a fővárosban a további sorsára váró szoborról, azonnal megindult a megszerzéséért folyó küzdelem.
A Petőfi Társaság 1922 januárjában úgy döntött, hogy a szoborért versengő városok közül Kiskunfélegyházát illeti meg az elsőség, ezért városunknak javasolták a szobrot juttatni.
A műalkotást már februárban lovaskocsival le is szállították Félegyházára, a város határától hat fehér ló húzta a kocsit, melyen Petőfi szobra feküdt nemzetiszínű zászlóval lefedve. A szobrot – a talapzat elkészültéig – ideiglenesen egy magánháznál helyezték el. A Radnay Béla szobrász által tervezett posztamens 1922. augusztus 2-ára el is készült, a képen még a kivitelezési munkálatok láthatók. A szoboravató ünnepségre 1922. október 29-én került sor.
Ónodi Márta
