Herédi István, a nem mindig szürke eminenciás

Nem tagadhatom elfogultságomat a félegyházi Herédi Istvánnal szemben, hiszen ismeretségünk gyerekkorunkra datálódik, és azóta is folyamatosan figyelemmel kísérjük egymás életét. Mindig nagy csodálattal figyeltem szüntelen törekvését a fejlődésre. Időről időre összefutunk, váltunk pár szót, de sajnos az elfoglaltságok miatt kevés idő jut a személyesebb beszélgetésre. Az alábbi interjú nekem is sokat adott, mert minden eddiginél többet tudhattam meg gyerekkori barátom felnőtt életéről.

Pisti látszólag átlagos férfi: a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központ Kiskunfélegyházi Kirendeltségében dolgozik, szabadidejében pedig zenéléssel foglalkozik. A rétegzenének számító Drum & Bass elektronikus zenei stílus mellett kötelezte el magát. 34 éves, Félegyházán született, de az élet sok felé elsodorta. Mindig vonzotta az utazás és a kihívás, élt a Börzsönyben, néhány évet Angliában, Németországban, és Ausztriában is. Általános iskolai tanulmányait a félegyházi József Attila Általános Iskolában végezte, majd Szegeden járt a Dugonics András Piarista Gimnáziumba. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karára nyert felvételt. Jelenleg a közigazgatásban dolgozik. Szabadidejében nyelveket oktat, fordít, tolmácsol, és ő maga is nyelveket tanul. Szeret fotózni, zenét írni és utazgatni.

Mint megtudtam, 10 éves korában íratták be a szülei a helyi zeneiskolába. A szolfézs előképzést követően – bár ő dobolni szeretett volna – végül hegedülni kezdett, később pedig autodidakta módon megtanult zongorázni. Az elektronikus zene írásába 22 évesen kóstolt bele, és ez a szenvedély máig tart.

Életének mindig központi eleme volt a zene. Gyermekkorában a magyar és a külföldi vagabund zenekarok lemezeit hallgatta rongyosra, mint az LGT, vagy az SBB. Azután jött komponálás és a saját önkifejezési forma, amit a pörgős Drum & Bass-ben talált meg, de repertoárjában szerepet kap a dubstep, experimental, minimal, downtempo, ambient és a techno stílus is. Egyik sem hétköznapi. Ahogy maga Pisti sem, aki St. Iff művésznéven szerzi zenéit. Művészi felfogása teljes szabadságra épül, építkezik az ember és a természet hangjaiból, filmzenékből… Szívesen inspirálódik a híres hollywoodi kasszasikerek filmzenéit szerző Hans Zimmer és Jerry Goldsmith műveiből. Főleg autodidakta módon sajátította el a zeneszerkesztést, de rendszeresen cserél eszmét külföldi producerekkel, és mindig nyitott az új technikákra.

Világjáró földink a világ több országában és földrészén megfordult munka és kirándulás okán. Járt már az USA-ban, Mexikóban, Panamában, Puerto Ricoban, Venezuelában, Kolumbiában, a Dél-afrikai Köztársaságban, Namíbiában, Katarban, Dubaiban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban, Dél-Koreában, Hong Kongban, Szingapúrban, Kínában, Kambodzsában, Pápua-Új-Guineában, Ausztriában, Csehországban, Angliában, Észtországban, Finnországban, Franciaországban, Görögországban, Hollandiában, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Oroszországban, Romániában, Svájcban, Szerbiában, Szlovákiában, Ukrajnában, Grúziában. Kiskunfélegyházán is próbálkozott bulikkal, de – mint mondja – itt nem volt rá számottevő igény.

Főleg internetes promóció és marketing révén jut el a zenéje a legtöbb helyre, és mivel jól beszél idegen nyelveket, gördülékenyen tud kommunikálni, tárgyalni.

Legemlékezetesebb utazását firtatva a mexikói Chihuahua-ban szerzett élményeiről mesélt, ahol kirabolták egy hotelban, látott fiatal gyereket egymást megkéselni és nyílt utcán kötött drogbizniszeket, hallotta a fegyverropogást… Más jellegű élményeket szerzett például Namíbiában, ahol kóstolt krokodilhúst, sült- és rántott mopane-férget, de a sült kígyóra és a sült verébre már nem vállalkozott.

Minden utazásáról hozott magával valamit. Kambodzsából az Angkor Wat, Japánból Shibuya nyüzsgését, az étteremben kiszolgáló robotok döbbenetét, Szentpétervárról az Ermitázs és a Téli Palota monumentalitását… Legutóbbi kiruccanása Pápua-Új-Guinea csodás, misztikummal teli szigetvilágába vezette, ahol a növény- és állatfajok mellett még az őslakók titkai is felfedezésre várnak. Igyekszik ilyenkor sokat fotózni, de legalább ennyire szereti csak úgy nézni az embereket, bepillantva a mindennapjaikba.

Meséli, hogy világjáró utazásai legnehezebb része a rohanás, illetve a jet leg, vagyis az időeltolódás miatti testi megterhelés. Pisti nem dédelget távlati terveket, de figyeli a lehetőségeket, és próbál élni azokkal új ismeretekre és új élményekre téve szert. Élete alapját istenhite adja. Kevés szabadidejében szívesen olvas, néz sorozatokat, relaxál, és következő zenéjén töri a fejét. Nem kétséges: lesz még mit írni róla!

V. B.