A te döntésed, a te felelősséged!
A sikeres randi végeztével Kandúr Bandi hazatért a szomszédba. Körülbelül két hónap múlva Mirci cica életet adott 5 kismacskának. Volt ám ott nagy felfordulás, és izgalom. Még Bodri kutya is megnézte az új jövevényeket. Elégedetten konstatálta, hogy nem sokára új játszópajtásaik lesznek a rohangálásban, és a huncutságban. De sajnos az öröm nem tartott sokáig, mert jött egy titokzatos idegen, aki nagyon kíváncsi volt a cicákra. Kati és Józsi kicsit szomorkásan, de megmutatták hol vannak a kiscicák. Majd kimentek a szobából, és kényszeresen elkezdtek valami csinálni.
Valamit csinálni, hogy ne kelljen gondolkodni odabent vajon mi történhet. Mirci cica büszkén, dorombolva jött a titokzatos ember elé, és vezette őt a cicák kuckójához. Mit sem sejtve a további eseményekről. A titokzatos idegen kezébe vette a kismacskákat egyenként, és valami különleges eszközzel megszurkálta őket, és azok elaludtak. Elaludtak örökre. Mirci cica hiába nyalogatta, bökdöste őket, már nem ébredtek fel. Soha sem ébrednek már fel. Néhány nap elteltével csillapodott Mirci bánata, és már nem kereste annyira a cicukákat. Tudta, ilyen már történt, és történni is fog…
A fenti történet egy fikció. De akárkiből lehet Kati és Józsi. Ez a tanmese rávilágít arra, hogy nem elég szeretni, etetni, itatni az állatokat, hanem felelősségük is van irántuk. Az ivartalanítás fontosságát nem tudják elégszer hangsúlyozni a szakemberek, és a lelkes állatvédők. Az állatok értelmetlen okok miatti elpusztítása az emberiség szégyene. Az állatoknak nem csak szeretetre, hanem törődésre, odafigyelésre is szükségük van. Az oltások pénzbe kerülnek, a féreghajtás macera, és pénzbe kerül.
Az állatok kötelező chipezése ugyancsak pénzbe kerül. Van, aki azt mondja, ha már megszülettek az apróságok, nincs szívük elpusztítani, inkább kirakják valahova külterületre, vagy a közszájon forgó nevű állatvédők házai elé lerakják, hátha még időben megtalálják, és majd ők megoldják a szaporulat sorsát. De ez nincsen így jól! Ez nem az ő felelősségük! Ez a Ti felelősségetek! A menhelyek országszerte tele vannak ilyen „fölösleges” szaporulatok egyedeivel. Az ott dolgozó, és őket támogató önkéntesek, munkatársak megszakadnak a munkában, és az anyagiak előteremtésében. Nehogy azt gondolja bárki, hogy ami nekünk, gazdáknak anyagilag, vagy igyekezetben megterhelő, az az állatvédőknek nem az! Nekik is van életük, saját kiadásaik, családjuk. Azt a pénzt, amit az állatokra elköltenek, azt az időt, amit a megunt kidobott állatokra fordítanak, a saját, és a család idejéből és költségeikből fedezik. Aki állatot befogad, vagy vásárol, amíg él az a jószág, felelősséggel tartozik iránta!
„Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…” – és az állataidért!
V. B.
