A boldogságom akkor kerek, ha félegyházi sportsikerekről hallok

– Én magamban semmit sem tudtam volna tenni, vagy csak nagyon keveset, a város kosárlabda sportjáért. Kellettek hozzá olyan sportbarátok, akik nap mint nap körülvesznek, hozzák fiatalos ötleteiket és a legjobbakat közösen megvalósítjuk. Emellett kellenek olyan emberek is, akik fölkarolják a sportágat, az ötleteinket, és szponzorálják is azok megvalósítását. Fontos, hogy legyen olyan városvezetés is, amely teret ad törekvéseinknek. Szerencsére mindez együtt van Félegyházán. Ezért, illetve kosarasaink lelkes, sikeres szereplésének köszönhetően vehettem át az önkormányzat megtisztelő kitüntető díját „Kiskunfélegyháza Város Sportjáért”. Ez a kitüntetés minden félegyházi sportbarátot illet – fogalmazta meg az elismerés átvétele után Iványi Ferenc, a Félegyházi Térségi Sportiskola Kosárlabda Szakosztályának vezetője, a Kosárlabdázók Klubjának elnöke .

– Pedagógusként kezdte a pályát, majd vállalkozó lett, illetve a félegyházi sport, elsősorban a kosárlabda legfőbb támogatója. Honnan a kötődés a sporthoz, miért vállalta fel a szponzori, vezetői szerepet?

– Az első indíttatás a családból érkezett. A sport szeretetét szüleim gyermekkorom óta belém nevelték. Úgy nőttem fel, hogy köztisztelet övezte édesapámat és édesanyámat fiatalkori sportteljesítményeiknek köszönhetően. Édesanyám olimpiai kerettagságig tudott jutni kosárlabdában a Dánffy Antal által 75 éve létrehozott kosárlabda-egyesület alapító játékosaként. Édesapán utánpótlás labdarúgó válogatott volt, és szerencséjére Félegyházán még az Aranycsapat ellen is játszott annak idején.

Később én is a Kuchinka Vilmos által vezetett úszó szakosztály versenyzője lettem. A gimiben megtanultam, és szerettem kosarazni. Tulajdonképpen ezek után nem volt kérdés, hogy testnevelőtanárnak tanuljak. Szakdolgozatomat is kosárlabdás témából írtam.

Tíz év pedagógus munka után úgy döntöttem, hogy valami mást kellene csinálni, és vállalkozásba kezdtem. Kisfiam szeretete azonban vissza hozott a sporthoz. Elsősorban a kosárlabdához, de lokálpatriótaként emellett kitekintéssel vagyok más sportágakra is. A boldogságom akkor kerek, amikor tehetséges félegyházi fiatalokról kapok hírt, és tudok segíteni olyan szakosztályokon, azok sportolóin is, akik nem a kosárlabdához kötődnek. Egyaránt érdekel a verseny- és a tömegsport, igazán sportembernek tartom magam.

– Ismereteim szerint sportembernek tartják a kosarasok és más sportágak képviselői is. De milyenek a visszajelzések, mennyire fontos az ön hozzáállása, támogatása számukra?

– Én megfordítanám a kérdést. Akkor tudok hatékonyan segíteni, ha azok a szponzorok, akik a félegyházi sport mellett vannak, elképzeléseim mellé állnak, hiszen bármely sportegyesület csak akkor tud működni, ha van mögöttük támogató. A kosárlabdának és a labdarúgásnak az óriási szerencséje, hogy azon sportágak közé tartoznak, amelyek TAO-támogatással rendelkezhetnek. Így a helyi vállalkozók könnyebben tudják támogatni munkájukat, amit szerencsére meg is tesznek.

Akkor nőtt meg a felelősségünk, amikor ez a lehetőség a kezünkbe került. Többet lehetett és kellett tenni annál, amit a versenyeztetés jelent. Ebből adódóan a kosárlabda szakosztály a városban 5 tantermet újított fel, tett rendbe mintegy 100 millió forintos ráfordítással. Ezt a város is segítette, de önerőből nem tudta volna megvalósítani. Ezek a tornatermek szolgálják az utánpótlás nevelésünket, de az iskolai testnevelésórák megtartásának is méltó körülményeket teremtenek. Úgy tűnik, hogy a TAO-támogatásnak köszönhetően a fejlődésünk felfelé vezető útján nem egyesével, hanem kettesével tudjuk venni a lépcsőfokokat. Néhány év alatt 70-ről 350-re nőtt az országos kosárlabda bajnokságban versenyzők száma. Egyesületünkben mindenkit tudunk fogadni, versenyeztetni. Minden korosztály és csapat mellé felkészült edzőt tudunk állítani. A gyermekeket felszereljük, versenyeztetéskor már nem kell igénybe vennünk a szülők segítségét. Különböző szakemberek segítik a munkát, köztük olyanok is, akik a játékosok lelkét gondozzák, de tudunk uszodát is bérelni, hogy a sportsérülést szenvedett gyerekek rehabilitációját elősegítsük. Mindezektől azt reméljük, hogy sporteredményeink is egyre javulnak. Ennek már vannak jelei. Kosarasaink közül már több korosztályos válogatott került ki, és a megyei válogatottba is minden évben 2-3 játékost delegálunk. Vannak olyan csapataink, amelyek úgy játsszák le az országos bajnokság régiós versenyét, hogy 14 mérkőzésből 10 győzelmet aratnak.

– Mi a cél, melyik osztály elérése a bajnokságban?

– Örömmel fogadom a kérdést, mert elmondhatom, hogy a napokban volt az NB II-es újjáalakult kosárlabda felnőtt férfi csapatunk első edzése. 17 fiatal gondolta úgy, hogy megfelelő alapokkal rendelkezve vállalkoznak a megmérettetésre ebben az osztályban. Erre hat évet kellett várnunk.

Végezetül el kell mondanom azt is, hogy nagyon örülünk annak, hogy hosszú idő után a városnak sikerült saját tulajdonba venni a sportcsarnokot. Bízom abban, hogy ez az intézmény továbbra is helyszíne, segítője lesz a sportegyesületek felkészüléseinek, mérkőzéseinek. Ez az intézmény adottságai révén valódi sportcentrummá válhat, mindemellett kitűnő közösségi tér is, amely rangos kulturális rendezvényeknek is otthont adhat.

s. r.