Ajándékba kapott élet

Számos olyan betegség ismert, ahol a felépülés egyedül az életet megváltoztató szervátültetéssel érhető el, ahol a szervre várakozás egyúttal a gyógyulásba vetett hit. Valakinek a gyermeke, felesége, édesapja. Bizakodva várnak a minőségi élet kulcsát hozó műtétre, arra a bizonyos telefonhívásra, amely valahol, valakinél viszont az élet végét jelenti. A szervdonorok tiszteletére készülő emlékhellyel együtt a mi célunk is az, hogy a donorok és transzplantáltak közötti hidat erősítsük, ezért következő cikkünkben a transzplantáció sorsfordító erejét mutatjuk be egy gyermekkora óta vesebeteg fiatalember életén keresztül.

Réczicza Tamás – túl két transzplantáción – 42 évesen most újra vesére vár. Hiányzó vesefunkciója művesekezeléssel és gyógyszerekkel pótolható, de a heti háromszori, több mint négyórás kezelésekkel szemben a szervátültetés minőségi életet jelentene számára.

– A tizennyolcadik születésnapomon kerültem be a kórházba, s azóta, 24 éve vagyok krónikus vesebeteg. A betegségem oka nem teljesen tisztázott, kialakulásában a magas vérnyomás mellett örökletes tényezők is közrejátszhattak. Két transzplantációm volt, 1995-ben, és 2004-ben, köztük több év művesekezeléssel – mesélte a sok megpróbáltatás ellenére is életvidám fiatalember. – Az elmúlt bő félévben háromszor volt veseriadóm, legutóbb most, augusztus 6-án. A mentő levitt Szegedre, s már a műtétre is előkészítettek, amikor kiderült, hogy nem teljesen egyezik a szerv. Ilyenkor az ember izgul, rákészül, hiszen ez az, ami megváltoztathatja az életét, de elfogadtam, hogy ezt a vesét nem nekem szánták.

Tamás nem kudarcként élte meg a sorozatos sikertelen riadókat, és a reményteljes várakozás sem telik tétlenül. Pénz és számviteli ügyintéző szakra jár, s mellette – nemrég megszűnt munkaviszonya után – most munkát is keres.

– Korábban fél évig egy fejvadász cégnél dolgoztam irodai adminisztrátorként, de sajnos az állami támogatás megszűnése után már nem alkalmaztak tovább. Ezt megelőzően ugyan nem volt munkahelyem, de mivel ott jól éreztem magam, most újból el szeretnék helyezkedni.

A művesekezelésre járó betegek élete számos lemondással, megszorítással és kellemetlenséggel jár. A kezelés nem képes teljes mértékben helyettesíteni a kiesett vesefunkciót, ezért életmódjukat ennek megfelelően kell kialakítaniuk, a szigorú diéta és a folyadékfogyasztás korlátozása pedig nagy kihívást jelent.

A jövőre vonatkozó álmok, a jobb erőnlét és a magasabb életminőség a szervátültetéssel érhető el még akkor is, ha a műtét, a hosszadalmas felépülés, a gyógyszeres terápia és a beültetés sikerességének kérdése sokakat elrémiszt. A sikeres szervátültetésnek a műtét azonban csak a fizikai oldala, a szerv befogadásában nagy szerep jut a lelki elfogadásnak.

– A szervet kapó, miközben az új szerv megmaradásáért küzd, nem sajnálhatja a donort, vagy az életben maradt hozzátartozókat. Neki a kapott szerv elfogadásával kell foglalkoznia. Ezért talán ösztönös védekezés az, hogy ilyenkor az ember nem a másik oldalt vizsgálja – vallja Tamás. – Ennek ellenére, ha tudnám, hogy kitől származik a vese, én is lerónám a tiszteletemet, és megköszönném azt. A köszönet kifejezése feloldhatná azt a kényes és feszélyezett helyzetet is, ami abból adódik, hogy egy másik család tragédiája segített rajtam. Hálás az ember, hogy valakitől életet kapott. Hálás vagyok az életnek, Istennek. Hálás vagyok a transzplantáció után, hogy újra tudok pisilni, s aki szívet kap, hálás annak minden dobbanásáért.

A megemlékezés mellett a hála és köszönet kifejezésének helye is lehet Kiskunfélegyházán a donorok tiszteletére készülő emlékhely, amely azokat a szervátültetetteket is várja, akik szeretnék ajándékba kapott életüket valakinek megköszönni.

K. G.

Fotó: Kiss Gabriella