Zöld oldal – Mezei kertek – a szabadság érzése, a tágasság hangulata, az otthon illata
A mérsékelt éghajlati övben a kevés – 200-500 mm/ év – csapadék mellett nem tud fás növényzet kialakulni. Ilyen körülmények között füves puszta, Eurázsiában sztyepp vegetációs zóna jött létre. Ennek a nyugati határa a Duna-Tisza köze. Ez a zóna Dél-Románián, Dél-Ukrajnán, Dél-Oroszországon, a Kaukázuson, Dél-Szibérián és Mongólián keresztül egészen Észak-Kínáig húzódik.
Ligetes kert gyümölcsfákkal – ez sem idegen a mezei kerttől
A hazai száraz gyepek megfelelője Észak-Amerikában a préri, Dél-Amerikában a pampa, Afrikában a szavanna. A Pannon száraz gyepek, erdős sztyeppék egyedülálló szépségét csodálatos fajgazdagságuk, színes növényviláguk adja. Ez a rendkívül otthonos világ nem vad és áthatolhatatlan végtelen síkság – mint a többi kontinensen lévő társai – hanem határokkal, szélekkel, részletekkel tagolt, sokszor dimbes-dombos, finom rajzolatú táj.
Sárga kasvirág, árvalányhajjal
Ez sajátos földrajzi helyzetéből következik, ahol két egymással váltakozó erős hatás éri: egy szubmediterrán déli és egy kontinentális keleti. Ezeket időnként kiegészíti egy atlantikus nyugati hatás is. Egyszer ilyen, egyszer olyan klímaév jellemző, ezért olyan megkapó a növények keveredése, fajgazdagsága, változékonysága. Itt még növények is vándorolnak: ezért nincs egyhangúság, ezért nyit a hely tágas teret a kertépítés számára, hiszen itt a távoli helyek növényei is otthonra lelnek. Itt szinte kötelező a vegyes sokszínűség.
Az ilyen elköteleződéssel kialakított mezei kertek nem uralkodni akarnak a környező természeten, hanem tisztelettel idomulni annak szépségéhez, örömmel befogadni annak szabadságát. Talán az egészen pici hulladékfelületeket leszámítva bárhol kialakíthatóak. Mindenféle adottság bekomponálható a kertbe, így nyugodtan elmondható, hogy nincs kedvezőtlen körülmény.
Vegyes, színes, nyári „vadvirágos” kert
Nem muszáj egyszerre kialakítani a kertet, sok minden menetközben is formálódik. A beültetett növények terjednek, vándorolnak, eltűnnek, magról szaporodnak: egy izgalmas, színes szabad világ bontakozik ki. Nem kell folyton metszeni, hiszen az elvirágzott növényi részek festői hangulatban sokáig díszítenek.
Kisvirágú, de hosszan, dúsan virágzó sásliliom
Az ilyen kerthez úgy fogunk hozzá, hogy – miután felmértük a sajátosságokat, adottságokat, lehetőségeket, korlátokat – elkezdünk összeválogatni a hangulatában ide illő növényeket. Ebbe a kertbe inkább a közepes vagy magasabb, finom habitusú, kevéssé harsány, inkább sok kis virágot hozó laza, szellős megjelenésű növények illenek, bár ez sem törvényszerű, hiszen a mezők-rétek világában is előfordulnak különleges szépségű növények: gondoljunk csak a kosborokra, nőszirmokra, liliomokra, vagy a bánáti bazsarózsára és társaikra.
Nyári kert zsályával, kokárdavirággal bunkós hagymával és küllörojttal
Érdemes hosszú életű, vagy magról jól újuló, adott esetben a szélsőségeket jól tűrő, erős tövet nevelő növényeket választani, amelyeket nem kell sűrűn ültetni, ezzel hagyva teret a terjeszkedésre és a betelepülésre.
Nyárvégi mezei kert kúpvirággal, kokárdavirággal, őszirózsával
Nézzünk néhány mezei kertbe illő növényt, a teljesség igénye nélkül: szellőrózsák, kisvirágú nőszirmok, kúpvirágok, kasvirágok, kokárdavirág, ligeti zsálya, izsópfű, macskamenták, őszirózsák (döbbenetes a fajtaválaszték), mirigyes pereszlény, hegyi imola, sarkantyúvirág, küllőrojt, kisvirágú sásliliomok, füzéres díszcsorba, szimpla virágú bazsarózsa, macskahere, magas termetű varjúhájak, óriás vasfű, törpemandula, csenkeszek, árvalányhaj, rezgőfű, gyepes sédbúza, magas kékperje, évelő tollborzfű, préri cseppfű.
Az ilyen mezei kertet nem kell folyamatosan szabályozni, alakítani, „rendbe” szorítani, itt a növények „mozgásban” vannak: kertünk nem leigázott természet, vagy növénynemesítési bemutató, hanem a velünk könnyed szabadságban élő, természet ihlette környezetünk.
Nagy Ágnes
városi főkertész
