Titkok a levéltárból – A Fürdőszállóról
Az első fürdők a gőzmalmok mellett alakultak ki, hasznosítva az ottani gőzt és meleg vizet. Egy, az 1890-es években megjelent hirdetés alapján ismerhetjük ennek a fürdőnek a működési rendjét: a márvány-, érc- és fakádakat hétfői, szerdai és pénteki napokon a hölgyvendégek vehették igénybe, a többi napokon a férfiak használhatták. Valós társadalmi igényt elégített ki és nagy előrelépést jelentett a város közegészségügyi életében, mikor a közgyűlés 1925-ben döntött egy új fürdő építéséről. A fürdő szükségességét senki nem vonta kétségbe, de a megoldási módozat kapcsán két vélemény feszült egymásnak.
Az olcsóbb verziót támogatók szerint elegendő lett volna az artézi kút közvetlen szomszédságában lévő, vízvezetékkel és víztoronnyal is rendelkező, korábbi kenyérgyár épületét átalakítani gőz-, illetve kádfürdő céljára. A másik tábor egy új, nagyszabású, önálló épületben gondolkodott, amelyet úgy kívántak gazdaságossá tenni, hogy a fürdő mellett éttermet és szállodát is akartak üzemeltetni. A grandiózus tervet azonban csak külföldi kölcsön felvételével lehetett finanszírozni.
Végül a második változat nyert, 1926 és 1928 között felépült a Fürdőszálló impozáns, erkélyes, ívelt épülete Hegedűs Ármin és Böhm Henrik műépítészek tervei alapján. 1928 nyarán nyílt meg először az éttermi, kávéházi és szállodai rész, majd hamarosan a fürdő szolgáltatásait is igénybe lehetett venni. Az 1950-es években még eredeti feladatát ellátva működött az intézmény, de a karbantartás hiánya, a berendezések elavulása miatt hamarosan pusztulásnak indult. Az 1970-es években átalakították, a Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet vette kezelésbe, irodákat alakítottak ki az épületben, illetve az Arany Páva étterem működött ott.
Ónodi Márta
