95. születésnapját ünnepelte a szociális otthon egyik legaktívabb tagja

Nemes Mihály bácsit családtagjai, a Csanyi úti Szociális Otthon dolgozói, és a városvezetés nevében Balla László alpolgármester köszöntötték 95. születésnapján, szeptember 1-jén. A köszöntésen kiderült, hogy a szépkorú férfi az otthon legaktívabb lakói közé tartozik 1994 óta. Valamennyi közösségi rendezvény szervezésében részt vesz, gondozza az intézmény parkjait, és kártyázni is szeret lakótársaival. Egészsége kissé már gyengülőben van, de a köszöntést jó kedéllyel, szívesen fogadta.

Mihály bácsi 1923. szeptember 1-jén született Kiskunfélegyházán. Hatan voltak testvérek, de testvérei közül ma már csak egy él. Ő volt az első gyermek, Gátér és Pálmonostora között tanyán éltek, szülei gazdálkodtak, gyalog jártak be az 5 km-re lévő iskolába. A nagyszülőkkel nagyon jó kapcsolatban voltak, rendszeresen látogatták őket. 12 éves korától otthon dolgozott, mert édesapja 5 évig Szibériában hadifogoly volt.

1944. júniusában behívták katonának Bácskába, majd miután 1944 decemberében vereséget szenvedtek Nagyatádon, 15 ezer társával együtt hadifogságba vitték Dániába. Családja nem tudott róla sokáig, még azt sem, hogy életben van-e, de édesanyja mindennap imádkozott érte.

1946. október 13-án jött haza Magyarországra, ekkor a nagymamájához ment. Nagyon megörült a családja a hazatérésnek. Nem sokkal ezután találkozott Bittmann Zsigmond atyával, aki azt mondta neki: „Istennek még terve van az életeddel.” Igazából ekkor kezdett a hit felé fordulni és megértette ezt az üzenetet. Ezután kezdett el rendszeresen templomba járni, amit a mai napig hetente vasárnaponként gyakorol.

A hadifogság utáni egy évben szigorú ellenőrzés alatt élt, még arra is engedélyt kellett kérnie, hogy udvarolni járjon Gátérról Félegyházára. 1947-ben nősült meg. Szüleinél laktak feleségével, ott gazdálkodtak, és öt gyermekük született. Minden gyermeküket taníttatták. Anna és Mária ápolók lettek. Mihály villamosmérnök, László építészmérnök, Pál pedig gépészmérnök lett.

Dolgozott a kiskunhalasi Magasépítő Vállalatnál, Gátéron pedig a vasútnál pályafenntartó lett. 1959-ben családjával együtt Félegyházára költöztek. 1983-ban nyugdíjba vonult. Nyugdíjasként a bankfalui hobbikertben bérelt egy kis földet, ahol kertészkedett. Amíg felesége egészséges volt, minden télen gyógyfürdőkben pihentek, de felesége állapota 1982-ben megromlott, ezután öt évig otthon ápolták. Sokáig az idősek klubjába járt be ebédelni, kártyázni. Feleségének is innen vitte haza az ebédet. Felesége 1991-es halála után egyedül élt, majd 1994-ben az elsők között költözött be a Csanyi úti Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézmény idősek otthonába.

Élete legboldogabb eseménye, amikor hazatért a hadifogságból. Élete legszomorúbb eseménye felesége halála. Szerencsére az otthonban rendszeresen látogatják lányai, valamint 12 unokája és 9 dédunokája – mondta el a születésnap ünnepeltje a köszöntésen.

s. r.

Kövessen minket a Facebookon is!