A nyugdíjas közösségek fáradhatatlan segítője

Mátyus Imréné évtizedek óta aktív résztvevője a félegyházi kulturális életnek. Nyugdíjba vonulását követően is aktív maradt. Energiáit a nyugdíjas klubok és a hagyományőrző kezdeményezések segítésére fordítja. Munkásságát a város „Kiskunfélegyháza Város Idősügyi Tevékenységéért” díjjal ismerte el.

A kitüntetett így nyilatkozott munkájáról, arról, hogy miért is vállalkozott ilyen lendülettel a nyugdíjas klubok segítésére: – A férjem, Imre halála után kerültem a közéletbe. Derék Laci megkeresésére kapcsolódtam be a nyugdíjas közösségek életébe, többek között azért is, hogy ne maradjak egyedül. Bár akkor még tanítottam is, de jó volt bekapcsolódni a klubok életébe. 2008-tól egyre aktívabbá vált tevékenységem. Először a Kiskunfélegyházi Nyugdíjas Klubok Egyesületében megbízott pénztáros lettem. Később pályázati felelősként munkálkodtam, és szerencsére nagyon sok kezdeményezésünkhöz nyertünk el támogatást. Ma már az elnökségnek is tagja vagyok, de emellett természetesen továbbra is gondozom a pályázatokat és a rendezvényeket.

– Mennyire könnyű nyugdíjas közösségekben dolgozni?

– Szerencsére nagyon jó klubjaink vannak. Lehet a tagságot aktivizálni, segítenek a rendezvények sikeres megvalósításában.

– Ezek szerint van ennek a munkának szépsége, örömöt jelent annak, aki végzi.

– Igen. Én őrzöm is ezeknek a szépségét. Például azt, amikor múzeumi vetélkedőre hívtam a klubtagokat, amit meg is nyertünk. Ennek az emlékét, a napsugárka-bábot, amit kaptunk a győzelemért, a szobámban kiemelt helyen tartom, mert minden alkalommal nagyon jó ránézni.

– Milyen hívószót kell megfogalmazni ahhoz, hogy mozgósíthatóak legyenek a nyugdíjasok?

– A nagyrendezvények szinte mindenkit vonzanak, főleg a történelmi múlthoz kapcsolódó foglalkozások, bemutatók, előadások. De a kirándulásaink is népszerűek. Versmondó találkozónkon is szép számmal vállalták a szereplést nyugdíjasaink. Öröm ha ott vannak, az pedig külön öröm, ha jól érzik magukat. Hozzáteszem, rendezvényeink mindig nyitottak, és nagyon sok külsőst is vendégül láthatunk.

– Miért fontos önnek, hogy nap mint nap nyugdíjasként végezze szervező, kapcsolattartó, pályázati feladatait?

– Elsősorban az, hogy közösségben legyek. A férjem is mindig közösségben dolgozott és tanárként én is. Rossz lenne egyedül. Azt is megfigyeltem, hogy akik egyedül maradnak, nem járnak közösségbe, azok sokkal hamarabb megbetegszenek és leépülnek. Nekem ezért is fontos a munkám.

s. r.