Tejfeldolgozó üzem épül Petőfiszálláson
Képgaléria
– Milyen igény és milyen körülmények hívták életre annak idején a szövetkezetet?
– 2000. november 20-án döntöttünk a megalakulásról kifejezetten azzal a céllal, hogy felkészüljünk a 2004-es Európai Uniós csatlakozás diktálta elvárásokra. Nem akartunk ölbe tett kézzel várni, inkább elébe mentünk a dolgoknak. Teljesen önerőből, 26 petőfiszállási és félegyházi termelővel alapítottuk meg a Gazda-tej Értékesítési Szövetkezetet, aminek én lettem az elnöke. (Már 2001-ben további 24 kiskunfélegyházi termelő csatlakozott.) A cél elsősorban az volt, hogy a tanyás térségekben külön-külön, egymástól szétszórtan termelő gazdákat összefogjuk, és minél nagyobb mennyiségben, minél jobb minőségben, egységesen jelenjünk meg a piacon. Az akkor jellemző háztáji tejtermelés mellett tudható volt, hogy az uniós csatlakozás által megjelenő elvárások technológiai fejlesztés és gépesítés nélkül nem lesznek teljesíthetők. Akkor 1500-1600 liter volt a napi termelésünk. Jelenleg napi 26 ezer liternél tartunk.
– Milyen út vezetett idáig?
– Miután teljesen önerőből megalakultunk és elkezdtük az értékesítést, fokozott figyelmet fordítottunk a fejlesztésre, és a gazdák felkészítésére. Petőfiszálláson kibéreltük a régi tejcsarnokot, és kollektív beruházásként 2001-2002-ben szinte valamennyi tejtermelő anyagi hozzájárulásával tejhűtőket vásároltunk. Ezek a fejlesztések szükségesek voltak a jó minőségű tej előállításához. Közben folyamatosan nőtt a létszámunk. Ennek egyik oka volt, hogy a tényleges működési költségen felüli összeget visszaosztva a gazdáknak akár 10-15 forinttal többet tudtunk fizetni a tejért, mint más felvásárlók. 2003 tavaszán tettük a következő nagy lépést, amikor a megyei területfejlesztési tanácshoz benyújtott sikeres pályázatunknak köszönhetően 40 százalékos támogatást nyertünk egy új tejház megépítéséhez. Addigra vásároltunk földterületet, és kész tervekkel rendelkeztünk. Így 2004 nyarán megkezdte működését a minden előírásnak megfelelő, saját tulajdonú tejházunk.
– Hogyan alakult a szövetkezet sorsa az uniós csatlakozást követően?
– Határozott szándék volt a különböző termékpályán tevékenykedőket arra ösztönözni, hogy a miénkhez hasonló értékesítési szövetkezeteket hozzanak létre. Ebben mi már készen voltunk. Megfeleltünk az előzetesen elismert termelőcsoport minősítés ismérveinek, így két évig kaptuk az ennek megfelelő támogatást, amiből új tejszállító autókat tudtunk vásárolni. Majd véglegesen elismert, és minősített elismert termelői csoport lettünk, és az ezzel járó támogatások segítségével sikerült kiegyenlíteni a tejválságok okozta szélsőséges áringadozásokat. Időközben a szövetkezet folyamatosan nőtt, és Zsanán is lett egy telephelyünk.
– Mikor született meg a tejfeldolgozó gondolata?
– Legalább 30 éve szilárd meggyőződésem, hogy ez a jövő. Én ebben az ágazatban nőttem fel, és már a nagyszüleim idejében láttam a termelői kiszolgáltatottságot. Nem tudták az érdekeiket képviselni, így kaptak, amit kaptak, tudomásul vették. Miután magam is erre a pályára léptem, és lehetőségem volt nyugati országok – Franciaország, Dánia – gyakorlatába is belepillantani, ezt láttam követendő példának. Nem volt titok, hogy az unió újabb hétéves költségvetési ciklusában lesznek ilyen típusú pályázati kiírások, így mi felkészültünk rá. Mire 2016-ban kiírták ezt a pályázatot, már érvényes építési engedéllyel és kiviteli tervekkel rendelkeztünk. Elsők között nyújtottuk be az anyagot, de sajnos az eredményhirdetés jó egy évet késett, aminek következtében minden drágább lett. Így az elnyert 347 millió forint felett további mintegy 50 millió forintot önerővel kell pótolni. A tényleges kivitelezés szeptemberben megkezdődött, és szeretnénk a próbagyártást májusban megkezdeni.
– A dél-alföldi gazdák széles körű összefogásáért és szövetkezetbe integrálásáért tett erőfeszítéseit az Országos Szövetkezeti Tanács 2016-ban Szövetkezeti Érdemrenddel, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés pedig 2010-ben Környezetvédelemért és Mezőgazdaságért Díjjal ismerte el. Úgy tűnik, hogy az értékesítési szövetkezés gondolatának létjogosultságát minden tekintetben igazolta az idő.
– Ahogy Gróf Széchenyi István mondta: Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen. Ma már szinte csak Bács-Kiskun megyében, és a környező szétszórt tanyás térségben jellemző a kistermelői termelés. Nálunk ugyanakkora tulajdonrésze és szavazata van a napi száz liter tejet beszállító termelőnek, mint a több ezer litert termelő gazdaságnak. Viszont ugyanazok a szigorú minőségi elvárások is vonatkoznak rájuk. Az osztalék már természetesen a termelés függvénye. A szövetkezet egyfajta értékesítési biztonságot és kiegyenlített tejfelvásárlási árakat jelent minden tag számára. A tejfeldolgozóval nagyszerű lehetőséghez jutunk, hogy országosan is egyedülálló módon jórészt kistermelőktől származó, kiváló minőségű alapanyagból olyan végterméket állítsunk elő, amit jó szívvel szánunk a magyar családok asztalára. Kizárólag természetes alapanyagokat fogunk használni mindenféle aroma és adalék mellőzésével, élő tejet tervezünk értékesíteni, amely rendelkezik a tej biológiai tulajdonságaival. A technológiánk verhetetlen lesz, a feldolgozó építési ideje alatt gőzerővel folyik a piacépítés. A tavaszi átadással új perspektívák nyílnak meg a szövetkezet előtt.
Fotó: Kürti László
