A Petőfi-kultusz megalapozójára, a virtuóz hegedűművészre emlékeztek
Reményi Edéről szólva Kapus Béláné elmondta: – 190 éve született, és 120 éve halt meg. A 19. század világhírű, briliáns technikájú, virtuóz hegedűművésze volt. Nevét nem őrzik operák, szimfóniák, csak néhány dal és hegedűverseny. Életének három fő célja, irányvonala volt:
– Első a jótékonykodás. Önzetlensége nem ismert határt. Nem is gyűjtött vagyont, mindenét szétosztotta, pedig sokszor nyomorogtak.
– Célja volt a magyar zene népszerűsítése az egész világon, Európában, Amerikában és Afrikában egyaránt. Bármikor, bármerre hangversenyezett, a magyar zene szerepelt műsorán.
– Fontos volt életében Petőfi Sándor emlékének ébrentartása, népszerűsítése. Harcolt a budapesti Petőfi-szobor felállításáért.
Kiskunfélegyházán 1860. november 18-án adott hangversenyt. Az eseményről így számolt be a korabeli sajtó: „Arranézve, hogy Reményi játékáról és annak nagyszerűségéről ítéletet írjak, teljesen képtelen vagyok. Elég az hozzá, hogy a város kis közösségét is teljesen elragadta.”
Az előadás utáni találkozón Fazekas Alajos ügyvéddel – Petőfi Sándor gyermekkori játszótársával – beszélgetve fogalmazódott meg a gondolat, hogy indítványozza: „azon ház, melyben nemzetünk nagy, halhatatlan költője Petőfi Sándor mint csecsemő élt, s az ékes magyar szó először hagyta el ajkait, emléktáblával örökíttessék meg.” A hangverseny bevételét 85 forint 5 krajcárt az emléktábla felállítására ajánlotta fel, amelyet még saját pénzéből is jelentős összeggel egészített ki.
Az emléktábla elkészült, előtte a mai napig tisztelettel és szeretettel emlékeznek a félegyháziak a költőre.