Egy ’56-os etűd könyvebemutatója a könyvtárban

Requiem egy '56-osért - Apám, Pallagi Sándor emlékére címmel mutatta be új könyvét dr. Pallagi Mária történész a Petőfi Sándor Városi könyvtárban. – Egy írás egy hiteles emberről – úgy gondolom, hogy ez így van rendjén. Egy ember, akinek történelmi és emberi tetteit feltárják a könyv lapjai, a közölt dokumentumok, a tények, amelyek fehérek és feketék, s amelyekkel vitatkozni nem érdemes, de nem is lehet. Ez az írás egy olyan ember hányattatottságát hivatott bemutatni, aki egykor tele volt lelkesedéssel, jobbító szándékkal, segítőkészséggel, aki hitt a nemes dolgokban, mert nagyot álmodni, s közben – akaratán kívül – egyike lett azoknak, akik 1956 vérzivataros napjaiban történelmet írtak – mondta Rosta Ferenc alpolgármester a könyvbemutató bevezetőjeként.

Azt, hogy mi inspirálta arra, hogy édesapjának írott emlékművet állítson, arról így nyilatkozott lapunknak a szerző:

– A félegyháziak is biztattak erre, akik 2016-ban meghallgatták a könyvtárban az édesapámról tartott megemlékezést. Biztattak arra, hogy fontos lenne az életútját, ’56-os szerepvállalását megírni és mindenki számára elérhetővé tenni egy kiadványban. Akkor még nem reméltem – ismerve a könyvkiadói piacot – hogy ezt meg lehet tenni. De örülök neki, hogy erre mégis sor kerülhetett a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány és Kiskunfélegyháza önkormányzata támogatásának köszönhetően. Az élet úgy hozta, hogy édesapám e hónap 28-án lenne 85 éves. Így ez a könyvbemutató többszörös évforduló számunkra, hiszen az 1956-os forradalom 62. évfordulójához, eseményeihez is kapcsolódik.

– Mik azok a legfontosabb gondolatok, amelyeket mindenképpen közkinccsé akart tenni édesapja munkásságából?

– Úgy fogalmazok az előszóban, hogy szándékaim szerint nem az életút története, hanem egy 56-os etűd, reqviem és Te Deum ez az írás. Nem a teljes életet mutatom be, ugyanakkor a kép- és szöveggyűjteményben szerepet kapnak azok az események édesapám életéből, amelyek fontosak voltak. Van egy 1933-tól 52-ig terjedő időszak, amely a félegyházi időszakról szól. 1952-ben került Miskolcra, '55-ben – az orosz könyvégetés időszakában – kicsapták az egyetemről. Az 1956-os forradalmi események Miskolcon érték, majd ezt követően a megtorlások is. Ezek leírását követő fejezetnek azt a címet adtam, hogy Szabadulás, de nem szabadság. 1958. szeptember 10-én szabadult a börtönből. Ebben a fejezetben írok arról, hogy milyen volt az '56-osok élete, mozgástere abban a rendszerben. Csak 1967-ben szerezhetett diplomát az egyetemen. De voltak karrierkorlátok, még főmérnök sem lehetett. Ami a besúgókat illeti, abba a témakörbe nem akartam belerondítani.

– Édesapja egy közismert ember, elismert sportoló volt Félegyházán.

– Igen. A kötetet – műfaját tekintve emlékkönyvet – úgy állítottam össze, hogy 1956-ra és következményeire koncentrál. De a kép- és dokumentumanyag teljes életutat mutat meg. Ebben helyet kap az is, hogy a Vasas kosárlabda csaptában játszott kiváló eredménnyel. A tenisz volt a legnagyobb szenvedélye. Ezt a sportot egészen addig gyakorolta, ameddig ereje engedte.

s. r.

Kövessen minket a Facebookon is!