Titkok a levéltárból - Csecsemőtáplálási tanácsok a 19. századból
Dr. Bókai János egyik első kijelentése az anyatej fontosságát hangsúlyozza: „A kisded legtermészetesebb tápszere az anyatej, mert ez mindazon tulajdonokkal bír, amelyek a gyermek táplálására szükségesek és oly általános tápszerül tekintendő, mely egymaga képes az életet fenntartani. Szabályul kell tehát tekinteni, hogy minden anya, ha az arra megkívánható kellékek birtokában van, saját gyermekét önmaga szoptassa.” Ha azonban ennek akadálya lenne, akkor azt ajánlja, hogy a gyermek táplálását bízzák jó dajkára. A jó dajka legfőbb ismérve saját, egészséges, jól fejlett csecsemője, ezenkívül becsületessége és erkölcsössége. A kiadvány nem tartja kívánatosnak, hogy az újszülött „öregtejű dajka által szoptattassék, mert ily időkülönbség nem marad káros befolyás nélkül a kisdedre nézve.”
A doktor úr szerint a heves indulatok után (ijedtség, bánat, harag) nem tanácsos megszoptatni a gyermeket, mert az ilyen indulatok a tejre káros befolyást gyakorolnak. Az elválasztást a kisded fogzásához kell igazítani, ekkor az anyatejes táplálást fokozatosan tehéntejjel vagy húslevessel kell kiváltani. A füzet azt tartja, hogy ha anyatej hiányában mesterséges táplálásra kerül a sor, akkor nyugodtan lehet próbálkozni tehéntejjel, bár legalkalmasabb a szamártej volna, de ezt már abban az időben is nehezen lehetett beszerezni. Az újszülöttnek 2:1 arányban vízzel (esetleg ökörfarkkóró vagy ánizsteával) hígított tejet ajánl az orvos, a 4. és 5. hónaptól pedig a tiszta tejet. „Előnyös a nem régen ellett tehén frissen fejt teje.”
A közönséges lisztes pépek nem szerepeltek a kívánatos táplálékok listáján, mert ezektől a gyermek „elsatnyul”, viszont a beáztatott kétszersült tejjel felforralva már adható volt a babáknak. Húslevest tisztán, esetleg „árpadarával vagy rizsnyákkal vegyítve” lehetett kínálni, a kávéfélék közül az árpa-, vagy a makk-kávé szerepelhetett az étlapon.
Ónodi Márta
