Zöld oldal - Temetőkertjeink
Képgaléria
Európában a temetőket egyértelműen a keresztény világkép, értékrend és kultúra formálta és határozta meg egészen a 19. századig. Kezdetben a templomok körüli, általában fallal körülvett területen folyt a temetkezés. A sírok és sírjelek szinte körülölelték a templomot. Nem volt közöttük út, hiszen egyértelműen a templomhoz tartoztak. A magyarországi temetők ekkor nagymértékben hasonlók voltak európai társaikhoz.
A nagy változás a 19. század elején következett be, miután Magyarországon 1777-78-ban császári rendelettel megtiltották a települések lakott belső területein történő temetkezést. Néhány évtized alatt a legtöbb településen létre is jöttek az önálló temetők a települések szélén. Ezek a temetkezési helyek már nem az egyetemleges keresztény életvitel és gyakorlat mentén alakultak ki, hanem egyértelműen a település földrajzi, társadalmi adottságai, értékei határozták meg őket. Ezért is adhatunk igazat a fenti véleménynek.
A temető még ekkor is elsődlegesen kegyeleti hely volt, azaz az elhunytak iránti tisztelet hordozta. Ugyanakkor megkezdődött egy hosszú folyamat, amelynek végére a temetők egyben „üzemmé” is váltak. Minél kisebb és zártabb volt a település, ez a folyamat annál lassabban ment végbe. Ezzel együtt is ez az időszak egy hihetetlenül finoman árnyalt, települési temetőkultúrát hozott létre. Magyarország néprajzi sokszínűsége és gazdagsága kiábrázolta az egyes közösségek belső világát. Ahogy megszületett a települések saját arcát, identitását hordozó temető, úgy vált mindinkább fontossá a temető környezeti igényessége, vált hordozójává a „holttelepülés” képe az ”élő település” képének. Ezzel ki is alakult a temető harmadik funkciója: a zöldfelületi karakter. Létrejöttek a virágokkal szépen beültetett és gondosan ápolt sírok, amelyek fölé egyre több fát is ültettek, hiszen ide már gyakrabban jártak ki a sírokra ültetett virágokat gondozni. Így lett a temető szerelmesek találkahelye, szomorúak búvóhelye, nemegyszer gyerekek játszóhelye. Bizony, temetőkert lett a temető.
A polgáriasodó városok építészeti fejlődése megmutatkozott a temetők képén is. A sírboltok, családi sírhelyek nemegyszer már-már építészeti kvalitású és stílusú sírjeleket, építményeket kaptak, gyakran csodálatos, míves kovácsoltvas kerítésekkel. Ezt a kultúrát törte ketté a 2. világháborút követően kialakuló értékválság és jöttek létre a mai temetőkultúrát jellemző gyökértelen sírjelek, fátlan sírparcellák.
Kiskunfélegyházán négy temető található: a Felsőtemető, Alsótemető, zsidó temető és a szovjet katonai sírok területe. A temetőkben még ma is sok egyedi, szép, vagy kedvesen félegyházi sírjel található, amelyek jó példákul szolgálhatnának a város temetőkultúrájának megőrzéséhez.
Így Mindenszentek és halottak napja előtt megszínesednek a temetők, szebbnél szebb virágok kerülnek a sírokra. Milyen jó volna az egy alkalmas cserepes virágok – többnyire krizantémok – mellett újra, vagy végre rátalálnunk a sírok gazdag évelő beültetésének kultúrájára. Ezekből a kedves színes virágokból napos és árnyékos sír egyaránt beültethető úgy, hogy az nemcsak október-novemberben, hanem tavasztól őszig virágos, rendezett, szép legyen. Hiszen mi már tudjuk, hogy a temető hűséges és őszinte tükre a településnek. Kitűnő sírbeültetésre alkalmas évelők: pl. tavaszi-nyári-őszi virágzású őszirózsák, szellőrózsa, kékgyökér, bőrlevél, kokárdavirág, alacsony díszfüvek, alacsony évelő díszgyertya, pereszlény, alacsony macskamenta, évelő zsályák, olajbóbita.
A zsidó temető gyönyörű kettős gesztenye fasora egy letűnt polgári világ emlékét őrzi egyszerű tiszta rendjével. Itt tudjuk, hogy nincsenek virágok, itt a kő és a fa beszél. Ezek a temetők bármely településen járva rögtön felismerhetők, nem annyira a településre, mint inkább az ide temetkező közösségre utalnak.
A szovjet katonai sírok gondozása a város feladata. Itt nincsenek hozzátartozók, nincsenek látogatók, itt csak tiszteletteljes kegyelet van, ami bizony szavak nélkül beszél a településről. Idén tavasszal kitisztítottuk a sírokat és beültettük egyszerű virágokkal. A további gondozásban a szomszédos sportpálya üzemeltetője segít, aki vízvételezési lehetőséget biztosított a növények locsolásához. De ez is milyen szépen beszél a városról. Lassan, fokozatosan szeretnénk az egész területet szebbé rendezni. Mert az élet ott és akkor virágzik a legszebben, ahol, és amikor jelen van a halottak tisztelete is.
Nagy Ágnes
városi főkertész
