Utánozhatatlan a félegyházi kenyér

A régi félegyházi pékség helyén gombamód nőttek fel az újabb és újabb csarnokok, aminek köszönhetően egyre több munkást foglalkoztathattak, bővíthették a termékkört és a piacot. Gulyás Istvánnak, a Félegyházi Pékség tulajdonosának, ügyvezető igazgatójának fejlesztő munkáját Bács-Kiskun Megye Gazdaságfejlesztéséért-díjjal ismerték el.

– Hogyan keveredett a pék szakmába?

– Egy véletlen folytán. Annak idején egy vállalkozásban – kölcsönügylet kapcsán – a nyakamon maradt a félegyházi malom. Nem tudtam vele igazán mit kezdeni, végül 1999-ben beindítottam, amely 2001-re már teljes kapacitással működött. Ebben az évben keresett meg a félegyházi kenyérgyár akkori tulajdonosa, hogy szeretné eladni az üzemét, ahol pár ember dolgozott. Én úgy gondoltam, hogy jó lesz ez, a malomnak piacot is tudok teremteni.

– Az akkor jóval kisebb, rossz állapotban lévő üzem volt. Milyen fantáziát látott a működtetés átvételében?

– Nekem csak az volt a gondolatom, hogy a saját lisztemet feldolgozhatom a saját pékségemben. Ma visszagondolva, biztos, hogy nem volt jó ötlet, de akkor annak tűnt. Hamarosan bebizonyosodott ugyanis, hogy a kenyérgyárat fel kell újítani, mert a régi módon, elavult, öreg gépekkel már nem üzemeltethető. Be kellett látnom, hogy a malom és a kenyérgyár fejlesztése egyszerre nem fog menni. Szerencsémre a malmot egy üzletlánc megvásárolta, így a kenyérgyár fejlesztése mellett döntöttem. A malomiparból ismertem a pékeket, és láttam egy rést a piacon, ahol mi el tudnánk indulni. Azt, hogy ha én másként csinálom, mint a többi pék, akkor jobb eredményeket tudok elérni.

– Mi volt az a rés? Milyen termékekről gondolta azt, hogy ezekkel piacot lehet szerezni?

– Elég sokat jártam külföldön, és azt láttam, hogy nagy pékségek működnek, amelyek a nagy áruházláncokat is el tudják látni termékeikkel. Azt is láttam, hogy az itthoni pékségek nem fejlesztenek, mert elégedettek az adott körülményekkel, és maradtak az eredeti szinten. Megláttam, hogy nekem nyitott egy út, hogy folyamatos fejlesztéssekkel eljuthatunk oda, hogy igazán közkedvelt termékekkel nyugat-európai színvonalú pékséget hozzunk létre.

– A Félegyházi Kenyér már régóta nem is csak a félegyháziaké.

– Ez igaz. Termékeinket megkapják a fővárosiak, a szegediek, és a Duna-Tisza-közén valamennyi település lakói. De már terjeszkedünk Békés megye és a Dunántúl felé is.

– Termékkínálatban miben különböznek a többi pékségtől? Gondolom, erre szükség van, hiszen a piacon nagy a konkurenciaharc.

– Mindig azt vallottam, hogy ha valaki tisztességes és jó terméket készít, akkor a vevő eldönti, hogy mit vásárol. Ezen a területen biztos, hogy demokrácia van, mert aki a mi üzletünkbe bejön és vásárol, de nem ízlik neki a termékünk, az holnap már nem lesz a vevőnk. Erről nem mi, hanem a vásárló dönt. Úgy kezdtem ezt a pékséget annak idején, hogy azt mondtam: az én családom, gyermekeim és a barátaim is ezeket a termékeket fogják fogyasztani. Ez a gondolat a mai napig vezérelvünk, és fejlesztéseinket is ennek jegyében végezzük.

– Mindennapi életük során tehát minden alkalommal félegyházi kenyér kerül az asztalra?

– Nyilvánvalóan, csak az! Amikor vidéken vagyunk, akkor is csak azoktól a pékektől vásárolunk, akiket ismerek, és ezért sok kilométert is hajlandó vagyok megtenni, mert szeretek biztos lenni a kenyér minőségében.

– A konkurencia termékeit azért csak-csak megkóstolja?

– Arra nagyon büszkék vagyunk, hogy a hagyományos péktermékek kivételével az összes kenyerünket, péksüteményünket és szendvicsünket magunk fejlesztettük ki. Vannak is, akik próbálják utánozni, eddig kevés sikerrel. Természetesen folyamatosan figyeljük a piacot és keressük az új lehetőségeket.

– Nem is olyan régen volt, amikor egy új üzemcsarnokot avattak, de úgy tudom, hogy a fejlesztéseknek ezzel nincs vége.

– Az egy korábbi fejlesztés volt, de én már akkor tudtam, ez még nem lesz elég céljaink eléréséhez. Idén januárban megkezdődött a további építkezés, ami két – összesen 3000 négyzetméteres – üzemcsarnok megépülését jelenti. Ezekben lesznek a fagyasztókamrák, az árukiadó és 3 gyártósor, ahol a kenyér és a zsemle gyártását újítjuk meg, reményeim szerint világszínvonalon.

– A munka mellett van idő a családra, hobbira is?

– Szerencsére van, mert az elmúlt 20 évben olyan kollégákkal, csapattal tudok együtt dolgozni, ami igazi közösséget alkot. Legtöbben a kezdetek óta velem vannak és önállóan is képesek minden feladat megoldására. Így a kikapcsolódásra is juthat idő, hiszen nyugodt szívvel rájuk tudom bízni a munkát.

– A családi együttlétekkor mi a legkedvesebb foglalatossága?

– A család úgy áll össze, hogy a fiam 31 éves, a lányom 25. Mindketten a Corvinus Egyetemen végeztek, fiam élelmiszeripari mérnökként, lányom marketing szakon. Természetesen részt vesznek a cég munkájában is. A fiam irányítja az üzleteket és kávézókat, a lányom pedig a marketinget gondozza. Nagyon fontos a jelenlétük, mert új, friss szellemiséget hoztak magukkal. Boldoggá tesz az a tudat, hogy ezt a munkát, vállalkozást tovább viszik a családon belül. A szabadidőről annyit, hogy szerelmem a Balatont, a vitorlázás. Szerencsémre a család is örömmel tölti szabadidejét a vízparton, és olyankor azért a munka is háttérbe tud szorulni.

– A megyei kitüntető-díjat hogyan értékeli?

– Meglepetés volt számomra, hiszen az ember nem az elismerésért, kitüntetésért végzi mindennapi munkáját. Nagyon jól esett, megtisztelőnek tartom. Erőt ad és megerősít abban, hogy jó irányba tartunk, és érdemes folytatni a fejlesztéseket, a munkát.

H. S.