A halál misztériuma gyerekszemmel
Szülőként az a meglátásom, hogy a gyerekek sokkal egyszerűbben fel tudják dolgozni az elvesztését valakinek, ha nem tabuként kezeljük a témát. Vannak olyan kultúrák, ahol az emberek nem bánatként élik meg a szerettük eltávozását, hanem örömként, ünnepként. Mi nem ilyen módon szocializálódunk. Ebből következik, hogy nálunk ez komolyabb okfejtést érdemel csemetéink számára.
Mindenszentek és halottak napja kapcsán ez a téma még jobban előjön. A kicsik hatalmas érdeklődéssel figyelik az ünnepre készülő felnőtteket, akik virágot vesznek, gyertyát gyújtanak, kimennek a temetőbe és záporoznak a csupa logikusnak tűnő kérdések. Miért vannak ott a szeretteink? Mi az, hogy nincsenek már köztünk? De mégis hol vannak? Sírban, a föld alatt, vagy urnában, az urnafalban elhelyezve… Bonyolult tárgykör, bonyolult válaszokkal.
Természetesen tökéletes recept nincs rá, de ha apróságokkal meg tudjuk alapozni bennük az összefüggéseket, akkor már nyert ügyünk van. Az egyetlen lényeges dolog, hogy minden alkalommal, amikor kérdés merül fel bennük, mi is nyitottan, szeretettel, őszintén álljunk a témához. Tudom, nagyon nehéz terhet cipelünk emiatt a vállunkon, hiszen a felnőtt lét nem egyenlő a mindentudás állapotával. A halált misztérium övezi. A lelkünkben nekünk is űrt és szomorúságot hagytak eltávozott szeretteink, éppen ezért ne féljünk megélni a szomorúságunkat, dühünket, hiányérzetünket a gyermekeink előtt. Ne szégyelljük előttük, ha szomorúak, magányosak vagyunk.
Fontosnak tartom azt, hogy csemetéink meg tudjanak bízni bennünk, hogy megértést és szeretet kapnak tőlünk, nem megvetést, illetve elutasítást, azért mert felvállalják a lelki nehézségeket. Mindenkinek el kell fogadni, hogy a halál az életünk része. Érezniük kell a gyerekeknek is, hogy ez az élet rendje, hogy megszületünk, élünk és eltávozunk. Tudniuk kell nekik is, hogy ha valaki meghal a környezetükben, azt sajnos mi felnőttek sem befolyásolhatjuk. Érdemes megértetni velük, hogy a veszteség nem csak őket teszi szomorúvá, hanem bennünket, felnőtteket is.
Az év ezen időszakában jól ki vannak világítva a temetők, így nem olyan félelmetes a környezet, egy kellemes sétán közelebb kerülhetnek a kicsik a halált, és az azt övező megfoghatatlan dologhoz.
V. B.
