Szorgalom, segítőkészség, érdeklődés

Ezzel a három szóval lehet legpontosabban összegezni Csík István és felesége, Erzsike munkásságát és életüket. 55 éve élnek boldog házasságban. Két fiúgyermekük született, István és Csaba, de a családi összejöveteleken a terített asztalnál már három unokával és két dédunokával együtt ünnepel a család. A nyugdíjas házaspár aktív életet él. Naponta szorgoskodnak kertjükben, a nyugdíjas klubok legaktívabb tagjai, és szinte minden városi rendezvényen, eseményen jelen vannak.

– Pólyaszerelemmel kezdődött a mi közös életünk – meséli István találkozásuk történetét. – A szüleink szomszédok voltak, és összejártak kártyázni, barátkozni. Én két kártyaparti között születtem meg. Erre Erzsike apukája azt mondta, hogy ennek a gyereknek gyártani kellene egy lányt. Ez meg is történt gyorsan, hiszen 9 hónap korkülönbség van köztünk. Amikor növekedtünk, együtt jártunk iskolába, és a tanulmányokkal végezve is mindig találkoztunk. Amikor katona lettem, ő jött el hozzám rendszeresen látogatni. Amikor leszereltem, rögtön össze is házasodtunk. Nem sok idő telt el, két fiúgyermekünk is megszületett, akik már régen kirepültek a családi fészekből, dolgoznak, gyerekeket és unokákat nevelnek.

István 42 évet dolgozott a Vegyipari Gépgyárban, onnan is ment nyugdíjba. Megbecsült dolgozó volt, mert szerette a hegesztést, a hegesztőkkel való foglalkozást. Nyugdíjasként is visszahívták még néhány évre dolgozni. Barátai egykori munkatársai a mai napig felkeresik, hogy felköszöntsék névnapján.

Erzsike munkássága sokszínűbb volt. Első munkahelye a Gyapjúipari Vállalatnál volt, majd bedolgozóként a Háziipari Szövetkezetnél dolgozott, ezt követően a 608-as Szakmunkásképző Intézetben vállalt munkát. Itt főnökei biztatására tanulni kezdett, és leérettségizett. Utána következett a Dohánygyár, majd a Vágóhíd pénzügyi osztálya. Öt év múlva pedig ő is elszegődött férje munkahelyére, a Vegyipari Gépgyárba.

Mióta nyugdíjasok lettek, a kertművelés tölti ki napjaik jórészét. Mindig szép a virágoskertjük, az előkert, gondozott a szőlő ültetvény, a gyümölcsfák. De nem csak a szűk környezetüket ápolják. Minden szomszéddal jó kapcsolatot tartanak. Besegítenek nekik a munkákba, felügyelnek a házukra, ha gazdáik elutaznak, ápolják azt, aki elesett, megbetegedett.

Mindemellett a közösségi életre is sok időt, energiát fordítanak. Tagjai a gépgyári nyugdíjas klubnak és a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesületnek is. Ezekben a közösségekben nélkülözhetetlenek, hiszen segítenek az összejövetelek megrendezésében, takarítanak, főznek, kiszolgálnak, és soha nem hagyják el úgy a helyiséget, hogy rendet ne tegyenek. Emellett minden városi rendezvényen ott vannak. Mindkettőjük Bajtársi Egyesületben végzett munkáját a Honvédelmi Minisztérium többször is elismerte oklevéllel, ajándékkal.

Az év végére készülődve, már megkezdték a karácsonyi előkészületeket, hogy a karácsonyfa alatt összegyűlve a családot finom ételekkel kínálhassák. A szilvesztert is megünneplik, de előtte még ellátogatnak a városi Petőfi megemlékezésre.

s. r.

Kövessen minket a Facebookon is!