Kultúra 2014. augusztus 4. 17:32

Másfél száz esztendő félegyházi imái

Képgaléria
Másfél száz esztendő félegyházi imái
Szász András író, újságíró „Égbe szálló fohászok” című kiadványa a közelmúltban került ki a nyomdából. Az elmúlt másfél száz esztendő legnépszerűbb kiskunfélegyházi imáit, egyházi énekeit csokorba gyűjtő kötetet augusztus 3-án a fél 11-es szentmisét követően mutatták be Kiskunfélegyházán az Ótemplomban. Bevezetőt és köszöntőt mondott Talapka István főplébános. A könyvet, amelynek egy példánya a Vatikáni Rádió közreműködésével a Szentatyához is eljutott, dr. Bábel Balázs, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke áldotta meg.

Az előszóban dr. Bábel Balázs érsek ezekkel a szavakkal ajánlja az imádságos könyvet az olvasók figyelmébe: „Legyen imádságos könyve és segítsége az imádkozni nem tudóknak, akiknek nincs idejük imádkozni: merítsenek ihletet ezekből az imákból. Legyen példa a rohanóknak, akiknek nincs idejük imádkozni: merítsenek ötletet az itt található rövid fohászokból. Legyen buzdítás az imádkozni nem akaróknak: lássák ,hogyan fordultak Isten felé a szent emberek. S legyen e kötet hű társa az imádságos lelkűeknek: fohászuk a szentek imájával együtt szálljon fel az égbe.”

Talapka István a könyvbemutató köszöntőjében kifejtette – a kötetet csodálatosan széppé teszik a fotók, amelyek olyan pillanatokat örökítenek meg művészi módon, amelyek mellett mindennapjainkban sokszor úgy megyünk el, hogy észre sem vesszük őket. A főplébános az imádságos könyvből Móra Ferenc imáját idézte:

„Virágok lélegzésével, kalászok könnyével, madarak reggeli énekével, fölszálló füst ezüstfátyolával is fölemelem hozzád lelkem szavát, én Uram, Istenem, akinek keze betölt mindent az Ő áldásával… Akit köszönt a búzavirágok lélegzése, a föld párája, a pitypalattyok vetése, akit illet itt minden dicséret és dicsőség… Akinek láthatatlan keze igazgatta a búzaszálat attól kezdve, hogy kizöldült a mag a föld szívén… Aki vigyázott rá, hogy kősziklára ne hulljon a mag, hogy az ég madarai ki ne szedjék, hogy a mezők vad füvei el ne egyék – igyák előle a nap világát és az egek harmatát… Egész esztendőn keresztül szüntelen magasztal Téged az emberi szív… Kelettől nyugatig, naptámadtától napáldozatáig, mert mikor egyik szögletében aratnak, a másikban vetnek a földnek, s egyszerre készítesz magadnak dícséretet az ekevas nyikorgásából és a kasza pengéséből, a magvető verejtékéből, akitől fogant a föld méhe, és az anya örömkönnyéből, amely ráperdül az új kenyérre, mikor az első karajt szegi belőle gyermekének…  Szüntelenül magasztaljanak Téged a föld szépségei és erői, az emberek szívével együtt a Te dicsőségedre.”

A bemutó után a szerző és Bábel Balázs érsek közösen dedikálták a kiadványt.

H. S.

Kövessen minket a Facebookon is!