90 éve hunyt el Móra Mártonné Juhász Anna, Móra Ferenc édesanyja
A szűcsmesterség jól jövedelmezett eleinte, önálló műhelyt is nyitott. A műhelyen kívül szívesen töltötte idejét a szőlőjében. Az 1870-es években azonban sok csapás érte a családot. Az 1872-es ipartörvény megszüntette a céheket, amely nagy változást hozott a kézműves mesterek életében. A környékbeliek is elszegényedtek, nem tellett már bőrruhára, cifraságokra. A remekes szűcsből foltozó szűcs lett.
A gyermekáldás sem maradt el a Móra-családban, de a difteritisz, a „torokgyík” hét kis testvérkét ragadott magával. A tíz gyermek közül, tehát három élte meg a felnőttkort, István, aki tanító lett és Budapesten élt, iskolaigazgató volt. Ferenc, az író, aki a szegedi múzeum igazgatója lett, valamint Juliska, aki tanítónő lett és Szolnokon élte le életét.
1876 tavaszán minden elfagyott az árendált földben: tönkre ment a kukorica és a szőlő is. Ahogyan Móra István írja: "Füstbe ment annak az esztendőnek minden reménysége... Akkor lett édesanyánk kenyérsütögető..."
A kenyérsütögető édesanya, akiről Móra Ferenc olyan sokszor és olyan nagy szeretettel emlékezik, a családot ért súlyos anyagi csapások miatt kényszerült tehát arra, hogy a maguk fennmaradása érdekében mások asztalát lássa el friss, puha kenyérrel. Ettől kezdve Móra Márton tolta talicskán az őrlenivalót a malomba, István fiuk pedig vitte szét a kenyeret az egész városba: ha egyet kellett vinni, azt a feje tetején, ha kettőt, abroszba kötözve, nyakba akasztva, a hátán és a mellén. Móráné naponta kétszer, néha háromszor is sütött kenyeret, hat-hat kenyeret egyszerre. A dagasztás, fűtés, szakajtás, bevetés fárasztó munkája mellett kellett a gyermekeiről gondoskodnia.
Hogy Móra Ferencnek dajkája volt, róla még költeményt is írt (Találkozás, 1896) az nem a család jólétének bizonysága, hanem annak, hogy az édesanyát a kenyérsütögetés munkája teljesen lekötötte, így gyermekei felügyeletét másra kellett bíznia.
Móra Mártonné Juhász Anna, Móra Ferenc édesanyja 1924. augusztus 6-án halt meg Szolnokon. Leányának, Móra Juliskának óhaja az volt, hogy hozzák haza Félegyházára, és Móra Márton mellé temessék el.
Forrás: Mezősi Károly - Móra Ferenc félegyházi élete
