A világörökség listáján a kékfestés hagyománya
A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat, előadóművészeteket, ünnepi rítusokat, társadalmi gyakorlatokat, régi tudományágak tudásanyagát tartalmazza. A jelölést Magyarország, Németország, Ausztria, Csehország és Szlovákia közösen nyújtotta be és a bizottság többek között a kékfestés hagyományát is méltónak találta arra, hogy e listát gazdagítsa. A kékfestés textilszínezési és -mintázási eljárás, amely a 18. és 19. században terjedt el Közép-Európában, leginkább len- és pamutvásznat, valamint selymet festettek kékre úgy, hogy a kelmére előzetesen úgynevezett gátlóanyagot nyomtak, ez a fehéren maradó felület adta a mintát, majd a kelmét indigóra színezték.
Megyénkben a Bácsalmási Kékfestő Műhely őrzi e hagyományt, mely igazi ritkaság, hiszen a műhely és az eljárás a kezdetek óta apáról fiúra száll. Az utolsó kékfestő mester, Skorutyák János 2014 februárjában hunyt el. Őseitől rámaradt szerszámokkal, a régi házban, ősi technológiával dolgozott, s gyűjtötte a kékfestés emlékeit, őrizte annak csodálatos hagyományait. Szakmai titkait, hatalmas ismeretanyagát nagy lelkesedéssel adta át az érdeklődőknek. Munkásságát számos díjjal ismerték el. Műhelyében a kékfestés eszközei működés közben is megtekinthetők voltak, rendszeresen fogadott látogatókat a világ minden tájáról a környékbeli iskolásokig. Az alapító ükunokája, Skorutyák János arra törekszik, hogy ezt az értékes örökséget méltó módon megőrizze az utókor számára.
2015-ben egy átfogó felújítás keretében létrehoztak egy látogatóbarát, élő műhelyt, amelyben a muzeális gépek működés közben is szemügyre vehetőek, emléket állítva ezzel a kékfestésnek, mely egy kihalóban lévő, ősi textilfestő eljárás. A dinasztia munkásságát és relikviáit pedig a családtörténeti kiállítás keretében van lehetőség megtekinteni.
A szellemi kulturális örökség UNESCO listáján jelenleg szereplő magyar elemek a Kodály-módszer, a busójárás Mohácson, a táncházmódszer, a matyó népművészet és a solymászat.
