Titkok a levéltárból - Az Újtemplom toronyórájáról
1808-ban döntött úgy a város vezetősége, hogy új templom építésébe kezd. Évtizedekig gyűjtögette a város a pénzt, a tényleges építkezésre azonban hosszú évtizedekig várni kellett, így az építkezési munkálatok csak 1873 őszén kezdődhettek meg. Az új templomot 1880-ban szentelték fel Szent István tiszteletére. Az egyházi ceremónia előfeltételeként gondoskodni kellett többek között a harangok beszerzéséről is.
Egyéb fontos kellékek is szükségeltetnek egy katolikus templomhoz, pl. orgona és toronyóra, de ezek hiánya nem zárta ki a felszentelés lehetőségét, így azok beszerzésére később került sor. Túl sokat azonban ezekre sem kellett várni. A templom első plébánosa, Kiss Boldizsár már 1895-ben azzal a kéréssel fordult a város vezetéséhez, hogy állítsanak órát az Újtemplom tornyaiba. Mivel a hívek közül többen is adakoztak erre a célra, így a város biztosítva látta az anyagi alapot, ezért különböző helyekről árajánlatot kért. Fontos volt, hogy „szabad ingajárású toronyórát” alkalmazzanak, amely ellenzárral legyen ellátva, valamint olyan készülékkel, ami az órát a felhúzási időtartam alatt is folyamatosan járásban tartja.
Az óra típusát a Schneider Ferenc és fia cég árjegyzékéből, prospektusából választották ki, az óraszerkezetet és a hozzávalókat pedig a reichenbergi óragyárból, a Bergmann és utódai cégtől szerezték be. A város a gyártótól azt kérte, hogy a kör alakú óralapok átmérője 166 cm, a mutatók hossza pedig 83 cm, illetve 63 cm legyen.
A hat számlapos, órákat és óranegyedeket ütő toronyórát 1899. április 1-jén adták át a használatnak és június 4-én szentelték fel. A templom nyugati tornyában ma is látható a 19. századi óraszerkezet, amelyet a nyitott templomok éjszakáján manapság is sokan megcsodálnak.
Ónodi Márta
