Itt kultúrbéke van
Szabó Ildikó megnyitójában elmondta: – Ha minden félegyházi alkotó munkájából lenne itt egy-egy darab, akkor talán meghaladná az ötvenet is. Alföldi kisvároshoz képest egyedülálló az, hogy hányan foglalkozunk Kiskunfélegyházán képzőművészettel, alkotással, fotóval, kerámiával, festészettel, vagy grafikával. Hogy miért vagyunk ilyen sokan? Köszönhető ez a Holló László Képzőművészkör alapítóinak, Bodor Miklósnak, a kör tagjainak, valamint Terescsényi Endrének, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Kiskunfélegyházán annyi ember szeretett bele a rajzolásba, a festészetbe. De kiemelném Rosta Ferenc nevét is, aki számomra is a legfontosabb indító ok volt a művészeti pályán való elindulásomnak, és Kolozsvári Sándor, aki vad természetével olyan szenvedélyesen tudta másokban is tartani a tüzet. Ők mindannyian gerjesztői és katalizátorai voltak a félegyházi képzőművészeti életnek. Csakúgy, mint Szecskó Péter, aki soha nem csatlakozott művészeti csoportosulásokhoz, csak csöndesen mindig itt van közöttünk.
Hogy miért olyan különleges ez a kiállítás? Azért, mert itt megfér egymás mellett a profi, az amatőr és a naiv megközelítés is. A sokféle alkotásban sokféle életút, sokféle tanulmány, sokféle szándék és élethelyzet tükröződik. De összeköt bennünket egy szál, az alkotói élmény, amely mellett kitartunk akkor is, hogy ha fölöttünk kultúrharc folyik. Itt kultúrbéke van. Bennünket érdekel az, hogy mit csinált a másik. Odafigyelünk, hogy mi mindannyian, akik alkotunk, honnan indultunk és hová tartunk. Leülünk és megkérdezzük a másiktól, hogy mik a tervei. Ez csodálatos – zárta gondolatait a művésztanár.