Földi Jácint lett az év zenekari művésze
– Hogyan indult a pályája?
– Mindig zenész akartam lenni, de egy ideig úgy tűnt – az általános iskola után gimnáziumban tanultam tovább –, mégsem ez lesz a hivatásom. Sikeres érettségim után telefonon felhívtak – máig nem tudom, hogy honnan jött ez a lehetőség –, hogy Görögországban, egy olasz cirkuszban trombitást keresnek. Először csak egy hónapról volt szó, azután két év lett belőle. Szép volt, jó volt, de ugyanakkor meg is megerősített abban, hogy a zenei pályán kell keresnem a helyem. Épp ezért 2001-ben hazajöttem - mondta el a hiros.hu kérdésére válaszolva.
– Visszatérve rögtön folytatta a tanulmányait?
– Nem, előbb sorkatonai szolgálatra Szabadszállásra kellett bevonulnom. Előtte azonban édesanyám tanácsára bementem Kecskeméten a hadkiegészítő parancsnokságra, és ott sikerült elérnem, hogy az alapkiképzés után – mivel épp kerestek egy trombitást – a kalocsai katonazenekarba mehettem játszani. Kilenc hónappal később szerződést ajánlottak fel, így azután 2002 nyarától már mint hivatásos katona szolgáltam tovább. Később átkértem magam Szolnokra, ahol a Magyar Honvédség Légierőzenekarának tagja lettem, mellette a Szolnoki Szimfonikus Zenekarban és a Szigligeti Színház zenei együttesében is játszottam. Munka mellett pedig – Budapesten és Miskolcon – zenei tanulmányaimat is folytattam, trombitaművész diplomámat 2013-ban vehettem át.
– Meddig volt hivatásos katonazenész?
– 2015. március 15-én szereltem le. Szép volt a honvédségnél eltöltött másfél évtized, rengeteg tapasztalatot szereztem ezekben az években, és sokat köszönhetek a hadseregnek, már csak azért is, mert az iskoláim elvégzésében segítettek, támogattak. Négy évvel ezelőtt azonban úgy éreztem, hogy váltanom kell. Új dolgokat akartam csinálni, más területeken is kipróbálni magam, és azt sem bántam, hogy a kötelező szolgálati feladatokat – hóban, fagyban vagy épp 40 fokos melegben is kellett fújni – magam mögött hagyhattam. Döntésemben komoly szerepet játszott, hogy közben megházasodtam, és feleségem, Orsi – miközben Szolnokon laktunk – Kecskeméten, a Kodály Iskolában tanított; a napi ingázását csak rövid ideig lehetett vállalni.
– Kecskeméten kereste tehát az újabb munkáját?
– Igen, ezt láttuk a legkézenfekvőbb megoldásnak és azután az élet is úgy hozta, hogy a hírös városhoz közelebb, szülőhelyemre, Kiskunfélegyházára költöztünk. Persze hosszú folyamat volt ez. Még 2014-ben a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarba hívtak próbajátékra, az igen masszív trombitaállásokat követelő Egy kiállítás képeiben mutatkoztam be. Munkám Gerhát László karmester úr és a zenekar tagjainak tetszését is elnyerte, jelezték, hogy játékomra számítanak a továbbiakban is. Ekkor azonban még nem mertem letenni a biztos megélhetést jelentő katonai mundért, de később tanítani is hívtak Kecskemétre. Előbb néhány órában a Kodály Iskolában dolgoztam, azután státuszt kaptam az M. Bodon Pál Zeneiskolában. Ekkor nyújtottam be a leszerelési kérelmemet. S ahogy az én döntésem sem egyik napról a másikra született, úgy a katonaságtól búcsúzni sem volt egyszerű. Feletteseim, társaim sokáig győzködtek, hogy maradjak, én azonban ragaszkodtam az elhatározásomhoz. Végül úgy engedtek el, hogy tartalékállományba tettek, így nyitva hagyták előttem a visszatérési lehetőséget, ha a civil élet nem jönne be. Ezért is, és persze az ott töltött 15 szép évemért is egyaránt hálás vagyok nekik. A kapcsolatom egyébként nem szakadt meg velük, rendszeresen visszajárok Szolnokra, a katonazenekarba is rendre visszahívnak és a szimfonikusok koncertjein is sűrűn játszok, a napokban is velük próbáltam.
– Négy év telt el azóta. Jól sikerült a váltás?
– Teljes mértékben! Nagyon jól érzem magam Kecskeméten. Közben a színház zenekarába is meghívtak, így a zeneiskolai tanítás mellett immár két zenekarban is játszom. Emellett lehetőségem adódott arra is, hogy más zenei formációkban is kipróbáljam magam. A Fusion Art zenekarban, illetve A Láma Dalai nevű félegyházi reggae-bandában inkább csak kikapcsolódásból vagyunk együtt, igazi örömzenét játszunk és persze sokat beszélgetünk. Vezetője vagyok egy alkalmi kvintettnek, valamint a Kecskemét Brass munkájában is részt veszek. Ez utóbbi együttes egy kőkemény profi rézfúvós társaság. Körülbelül másfél éve játszunk együtt, sok szép koncerten vagyunk már túl, most pedig a 125 éves évfordulóját ünneplő zeneiskola jubileumi hangversenysorozatának nyitó eseményére készülünk.
– A kecskeméti zenész évek szakmai sikereket is hoztak. Milyen elismeréseket kapott?
– Az elmúlt hónapokban több díjat is átvehettem. Tavaly áprilisban, a Dombóváron megrendezett Zeneiskolai Fúvós és Ütőhangszeres Tanárok III. Országos Versenyén a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar és a Kecskemét Brass rézfúvós tagjaiból alakított, s általam vezetett Teachers Quintet Arany minősítést ért el és Nívódíjjal is jutalmazták a szereplésünket. Néhány héttel ezelőtt egy másik elismerést, a kecskeméti szimfonikusok „Az év zenésze díját” is elnyertem. Nagy meglepetés volt számomra, végtelenül örültem neki. Óriási megtiszteltetés, hogy én érdemeltem ki ezt az elismerést, és nagyon köszönöm a kollégáknak, hogy érdemesnek tartottak erre. Nagy-nagy hálával gondolok anyukámra is, sokat köszönhetek neki, hiszen amíg köztünk volt, mindig támogatott!
– Milyen terveket sző, mit szeretne elérni a következő években?
– Az utóbbi pár évben teljesen más munkát végzek, mint a katonazenészként töltött 15 év alatt, leginkább az ebből fakadó új kihívásoknak szeretnék minél jobban megfelelni. A tanításban is fejlődnöm kell, egyéni növendékeimmel pedig sok szép sikert szeretnék elérni. Tanítványaimból megalakítottam az M. B. Big Band zenekart, őket is szeretném elvinni a komoly hagyományokkal bíró Budapesti Big Band Fesztiválra. A szimfonikus zenekarban továbbra is szeretnék bizonyítani – a most kapott díj is erre kötelez –, trombitajátékom mellett a koncertszervezésben is megpróbálom segíteni az együttes munkáját, fejlődését.
Névjegy
Földi Jácint trombitaművész 1981. május 9-én Kiskunfélegyházán született. Zenei tanulmányait nyolcéves korában szülővárosában kezdte meg, majd Budapesten, az Egressy Béni Református Művészeti Középiskolában, azután a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében folytatta, ahol 2013-ban trombitaművész diplomát szerzett. Trombitatanárai Jankovszki Ferenc, Tóth Tamás, Frenczel Bertalan és dr. Zobay Béla voltak. Közben katonazenészként dolgozott, 2002-től 2015-ig Kalocsán és Szolnokon honvédzenekarokban játszott. 2015 óta a Kecskeméti M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola trombitatanára, emellett a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagja, szólamvezetője. Kisebb létszámú zenei együttesek munkájában is részt vesz, így például a Kecskemét Brass tagja. Fiatal kora ellenére szakmai munkáját már több elismeréssel jutalmazták, 2018-ban a Teachers Quintet vezetőjeként a Zeneiskolai Fúvós és Ütőhangszeres Tanárok III. Országos Versenyén Arany minősítést és Nívódíjat kapott, míg 2019-ben a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar „Az év zenekari művésze díját” vehette át.
Varga Géza
