Petőfi szülőhelyvitája még ma is aktuális
Az előadás előtt Kállainé Vereb Mária könyvtárigazgató elmondta, hogy a kézirat hosszú évekig kiadatlanul hevert a fiókban. Az 1998-99-es Petőfi- emlékévekben azonban sikerült forrást találni arra, hogy nyomtatott formában is elérhető legyen, ma pedig már Urbán Miklósné helytörténeti könyvtáros kezdeményezésének köszönhetően bárki bőrkötésben is elhelyezheti könyvtárában.
Dr. Tarjányi József így kezdte a könyvbemutatót: – Aki Kiskunfélegyházán születik, az anyatejjel szívja magába Petőfi tiszteletét, és soha nem vonja kétségbe, hogy itt született, amit igazol a Szülőföldemen című vers is, melynek kéziratát kézjegyével látta el.
Dr. Mezősi Károly munkájával kapcsolatosan kifejtette, hogy 1960-ban, az utolsó szülőhelyi vita után ő úgy fogalmazott, hogy nem a születési anyakönyvi kivonatra akar hivatkozni, csupán annak elismerését kéri, hogy Petőfi – ezen a választott néven -, felnőtt fejjel Kiskunfélegyházát vallotta szülőföldjének versben és választási röpiratokon egyaránt.
A kötet zárszavában Mezősi Károly a maga részéről úgy zárja le az évszázados Petőfi-pert, hogy a költő jelleméből, igazságérzetéből és szókimondásából csak az következhet, hogy azt a várost kell elfogadni szülőhelyének, amelyet ő maga megnevezett, és ez Kiskunfélegyháza. Ráadásul - írja a szerző - nincs olyan perdöntő filológiai adat, írásos bizonyíték, mely ezt az állítást cáfolhatná.
1956 októberében Mezősi Károlyt beválasztották a félegyházi Nemzeti Tanácsba. A viharos napokban önmérsékletre intett mindenkit, a megyei művelődési osztály mégis felmentette igazgatói állásából 1958 áprilisában. Ezt követően a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban tanított, s közben folytatta kutatói munkáját. 1961-ben az Irodalomtörténeti Füzetek sorozatában jelent meg „Petőfi családja a Kiskunságban” című tanulmánya, sok éves kutatómunkájának eredményeként. 1963-ban kinevezték a Pest Megyei Múzeumok igazgatójának. További fáradhatatlan kutatómunkájának gyümölcseként ekkor jelennek meg legértékesebb Petőfi-tanulmányai. 1965-ben – a megfeszített munka következményeként – szívinfarktust kapott. Orvosai tanácsa ellenére fölépülése után újra hatalmas lendülettel kezdett el dolgozni. Kutatott, 1966-ban a Hattyúházban állandó kiállítást rendezett.
1968-ban Mezősi Károly nyugdíjba vonult, de kitartóan folytatta a Petőfi-kutatásokat. Rengeteg terve volt. 1970-ben beválasztották az Országos Petőfi Emlékbizottságba. A 150 éves Petőfi-évfordulót azonban nem érte meg, 1971. július 4-én, 64 éves korában ragadta el a halál. Az Alsótemetőben helyezték örök nyugalomra. Petőfi-kutatásainak összefoglaló tanulmánykötete halála után, 1972-ben jelent meg Közelebb Petőfihez címmel. 1991-ben városunk képviselő-testülete felülvizsgálta a díszpolgárok névsorát, s hiányt pótolva javasolták dr. Mezősi Károly díszpolgárságát.
Dr. Mezősi Károly legjelentősebb művének kézirata és tárgyi emlékei a Petőfi-emlékházban tekinthetők meg. Nyomtatásban megjelent művei a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban kölcsönözhetők és hozzáférhetők, a város történetében elmélyedni vágyó olvasók számára.
s. r.