Titkok a levéltárból - Ujszászy János építőmester háza

A csongrádi születésű építőmester, Ujszászy János Kiskunfélegyháza építészettörténetének egyik legfontosabb alakja. Több évtizedes tervezői és kivitelezői munkásságával jelentősen hozzájárult a város mai arculatának kialakításához. Ő tervezte a Kossuth utca számos épületét (Kiss Lajos háza, Feuer-ház), a Korona Szálló toldalékszárnyát, üzlettársával, Majláth Józseffel pedig a protestáns templomot. De az ő nevéhez fűződik a vasútállomás előtti kaszárnya, a Constantinum leánynevelő-intézet és a városháza felépítése is.

A levéltári iratok szerint Ujszászy neve először 1889-ben bukkant fel Kiskunfélegyházán, nem sokkal később, 1892-ben pedig iparengedélyt kapott, ami arra utal, hogy tartósan ebben a városban képzelte el jövőjét. Erre az is utal, hogy 1896 karácsonya körül megtervezte félegyházi otthonát. Az építési kérelmet és a hozzá csatolt tervrajzot Ujszászy 1897. január 27-én adta be a városi hatóságnak, amely február 18-án adta meg az építési engedélyt. Az építési vonalat a városi mérnöki hivatal tűzte ki, a Pacsirta (ma Attila) utcát ugyanis szabályozni kellett. A ház – korának építőiparát dicsérve – meglehetősen rövid idő alatt felépült, ugyanis a használatbavételi engedélyt már 1897. október 20-án megadták. Az épület az Attila u. 12. szám alatt ma is áll. A tervrajzzal összehasonlítva őrzi eredeti állapotát, csupán a középrészre helyezett, díszes oromzat hiányzik.

Az, hogy egy gyakorló építész milyen házat tervez saját magának, mindig árulkodó saját felfogására nézve. Nemcsak arról, mit gondol az építészetről, milyen eszközökkel fejezi ki magát, hanem arról is, hogyan pozicionálja magát korának társadalmában. Ujszászy valóban kivételeset alkotott. A historizáló (neobarokk) stílusú, klinker-téglával burkolt ház a nagyobb léptékű polgárházak közé illik, de más épületektől megkülönbözteti a sárga és vörös tégla kreatív alkalmazása. A színek játékát erősíti a falazásmód élénk mintázata: a téglákat helyenként nem a megszokott, falazó kötésben helyezték el, hanem megfordítva, átlósan, recéket és fogazott felületeket alkotva.

Az előregyártott, neobarokk elemek (kagylódíszek és csigavonalas párkányok, ún. voluták) fogják össze a játékos kompozíciót. A téglakerítés még merészebb formálású, a makramészerű, csomózott textilmunkát idéző áttört fal szinte túllép az anyag lehetőségein, a kapu kovácsoltvas pántjai pedig már egy új művészeti korszak, a szecesszió formavilágát előlegezik. Az épület értékes, védendő emléke nemcsak Kiskunfélegyháza, hanem a téglaépítészetéről híres Alföldnek is.

Brunner Attila

Kövessen minket a Facebookon is!