Titkok a levéltárból - Jenovay Dezső fényképei
A levéltári dokumentumok tanúsága szerint ő volt az, aki egy közkönyvtárnak, színháznak és a közművelődési egyesületnek otthont adó kultúrpalota építését javasolta a városvezetésnek. Morbitzer Nándor építész 1911-ben el is készítette a terveket, ám az építkezés nem valósult meg. A kultúra és a szociális politika nem volt összeegyeztethetetlen: Jenovaynak nagy szerepe volt abban, hogy a hatalmas Kalmárné-féle vagyont emberbaráti célokra fordították (kisdedóvó, vakok intézete, kulturális ösztöndíj). Méltán nevezték el róla a mai Móra teret 1927-ben, ahová a háza nézett, s ahová elsők között kötötték be a városban a vízvezetéket 1908-ban. (Helyén ma többemeletes bérház áll az 5. szám alatt.)
Hogy mindemellett amatőr fényképész is volt, kevéssé ismert. Ez irányú tevékenységét már 1894-ben említi a Félegyházi Nagy Képes Naptár, sőt, az országszerte előfizethető Vasárnapi Újság 1900-ban közzé is tette az egyik fényképét, amelyen egy alföldi csikóst örökített meg. Ezt a képet még 1892-ben készítette és küldte el Munkácsy Mihálynak Párizsba, aki épp a Honfoglalás című festményén dolgozott és ehhez igazi, jellegzetes alföldi arcokat keresett.
Jenovay fényképei csodával határos módon fennmaradtak, ma a Néprajzi Múzeum őrzi őket Budapesten. A Vasárnapi Újságban is megjelenten kívül további hét felvétel található e gyűjteményben. Az összesen nyolc felvételen három különböző, deres hajú, Kossuth-szakállat és hatalmas bajuszt viselő férfi látható. A fotográfiának a magyar karakter keresésében játszott dokumentáló szerepe ezeken a fényképeken erősebb, de vitathatatlan, hogy portréként önálló esztétikai értékkel is rendelkeznek.
A városháza építését megelőző tárgyalásokon, 1905-ben fölmerült a gondolat, hogy az építendő toronyban amatőr fotográfusoknak alakítson ki a város labort. Az indoklás szerint egyfelől ez kedves gesztus lenne a városban dolgozó fotográfusoknak, másfelől a toronyból nyíló kilátás szép városképek fotózására adna alkalmat. Az ötlet mögött bizonyára Jenovay Dezsőt lehet sejteni, mert rajta kívül más városatya nem foglalkozott a vizuális kultúra kérdéseivel.
Brunner Attila
