Titkok a levéltárból – Szesztilalom 1919-ben
Ebben a korszakban egyébként világszerte virágoztak az alkoholellenes mozgalmak, melyek legnagyobb sikerüket az Amerikai Egyesült Államokban bevezetett, azóta elhíresült, 13 évig életben lévő (és a csempészetet nagymértékben fellendítő) szesztilalommal érték el.
A magyar Tanácsköztársaság ideológiai alapon közelített a problémához, eszerint az alkoholfogyasztás a kapitalista kizsákmányolás eszközének, afféle „úri csökevénynek” számított. A forradalmi vezetés az általános egészségi állapotok javulását, a katonai fegyelem növekedését és a bűncselekmények számának csökkenését várta az alkohol gyártását, fogyasztását és kereskedelmét visszaszorító rendelettől. A rendelet elsőként a szeszesitalt árusítókat és forgalmazókat büntette: aki a tilalom rendelkezéseit megszegte, üzlete elkobzásával és 50 ezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel volt büntetendő. A fogyasztáson kapott állampolgárokat 10 ezer koronáig terjedő pénzbüntetés mellett egy évig terjedő fogházbüntetéssel is sújthatta a forradalmi törvényszék.
A rendelkezést követően a szeszkészleteket az állam köztulajdonba vette. Az intézkedések azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. Áprilisra a kormány is belátta, hogy változtatni kell a szigorú szabályozáson. Először – gazdasági okokra hivatkozva – engedélyezték a bor exportját, később – egyfajta jegyrendszer keretében – orvosi javaslatra szabad volt fogyasztani csekély mennyiségű tokaji bort vagy konyakot, végül (négy hónap után) július 23-án feloldották az általános szesztilalmat.
A 133 napig uralmon lévő Tanácsköztársaság eme, hazánkban egyedülálló és – természetesen – sok visszaélést magával vonó szesztilalmi intézkedését tanúsítja a félegyházi levéltárban fennmaradt plakát is.
Ónodi Márta
