A nagypénteki áldozat
– Hogyan lehet ünnep a keresztre feszítés?
– Nagypéntek a húsvétot megelőző péntek, amely Jézus Krisztus kereszthalálának ünnepe. Ünnep, bár a szenvedés és a halál a mi szemszögünkből nézve nem ad okot az ünneplésre. Itt azonban Isten végtelen szeretetét ünnepeljük, hiszen nincs nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki az életét adja másokért. Faluhelyen még él az a szokás, hogy az emberek nagypénteken feketében jelennek meg a templomban, s maga a szertartás is minden elemében kihangsúlyozza a megrendülés és a gyász érzését. Ugyanakkor a szívünkben már ott van a feltámadás örömhíre, és a tudat, hogy a kereszt számunkra nem egy szégyenletes kivégzőeszköz, hanem Krisztus értünk adott életének és szeretetének a jele.
– Hogyan lehetséges, hogy Jézus kereszthalálával megváltotta bűneinket?
– Ha egy szülő igazán szereti a gyermekét, akkor nem csak akkor szereti, ha a gyermek jól viselkedett, okos volt, vagy azért, mert szép. A szülő akkor is szereti a gyermekét, ha az rosszat tett, vagy élete vakvágányra futott. Isten is pont így szeret bennünket, bűneink és bukásaink ellenére. De az igazság mégiscsak azt követeli, hogy a bűnnek legyen következménye. Ha szeretetből elengednénk mindenki büntetését itt a Földön, az bizonyára nagy felháborodást keltene, hiszen a kegyelem és az irgalom nem elég ahhoz, hogy a világ szörnyű dolgait csak úgy, következmények nélkül elengedjük. Akkor hát mi az igazságos? Melyik bűn bocsátható meg? Ha egy szülőnek választania kellene, hogy melyik gyermeke kerülhet a mennyországba, és melyik menjen a pokolba, amikor egyiknek is, másiknak is vannak hibái, kisebb-nagyobb botlásai, vajon tudna választani. Az a szülő, aki a gyermekeit egyformán és feltétel nélkül szereti, valószínűleg inkább ő maga vállalná a szenvedést, és nem küldené egyik gyermekét sem a kárhozatba. Az Isten végtelen szeretete pontosan ugyanígy működik: azért, hogy a mérleg serpenyője helyrebillenjen, Jézus Krisztus vállalta helyettünk a bűneink büntetését.
– Ha bűneinket Jézus eltörölte a megváltással, akkor nekünk már semmi dolgunk sincs?
– A bűn maga a büntetés. Nyögünk is nagyokat a saját bűneink miatt, amikor bármerre próbálkozunk, nem találunk rá a boldog élet útjára. De aki Isten törvényei szerint él, az meg fogja tapasztalni a boldog életet. Ha megértjük, hogy Jézus mit tett értünk, akkor mi is megteszünk mindent, hogy a hibáinkat, gyarlóságainkat, bűneinket megpróbáljuk jóvá tenni, és kemény elhatározással a későbbiek során elkerülni. Ez az Isten iránti elköteleződés az, ami az isteni kegyelemmel és Jézus megváltó művével együtt tud eljuttatni minket a boldog örök életre. Sokan összekeverik a hitet azzal az intellektuális kijelentéssel, hogy elfogadom, hogy Krisztus a megváltóm. De nem az a kérdés, hogy elhiszem-e hogy van Isten, elhiszem-e hogy Jézus a megváltóm, hanem az a kérdés, hogy ebből fakad-e egy konkrét viszony az Istennel, és egy olyan életforma, amire el kezdek törekedni. Sok ember van, aki hisz az Istenben, de biblikus értelemben hinni azt jelenti, hogy bízom benne és a kezébe helyezem az életemet.
– Miért támadt fel harmadnapra Jézus?
– Jézus Krisztus feltámadása számunkra megnyitotta a mennyország kapuját. Felragyogtatta számunkra azt a reményt, és a hit által azt a bizonyosságot, hogy Isten valóban hazavár bennünket. Pál apostol azt mondja, hogy ha a feltámadásban nem hiszünk, akkor szánalmasabbak vagyunk minden földi teremtménynél, és a hitünk, ami életünk értelmét és célját adja meg, értelmetlenné válik. De végső célunk, a boldog örök élet már itt a Földön elkezdődik, és minél inkább meg tudjuk valósítani az igazi Krisztusi szeretetet az életünkben, annál inkább részeseivé válunk. Így a halál nem egy szörnyű és félelmetes dolog, hanem egy örömteli átlépés lehet az Isten országába.
– Hogyan teszi Isten boldoggá már a Földön az életünket?
– Ha valóban Krisztus útját járjuk, és az alaperényeket, mint az alázatot, a szelídséget, a türelmet, a jóságot és mindenek felett a szeretetet igyekszünk megvalósítani az életünkben, akkor az egész világszemléletünk megváltozik. És akkor bármilyen is körülöttünk a világ, a mi boldogságunknak nem állhatja útját, hiszen azt nem a körülményeink határozzák meg. A legcsodálatosabb körülményeket is tönkre lehet tenni, de a legnehezebb körülményeket is csodálatossá lehet tenni. Minden a hozzáálláson múlik. Húsvét csodálatos ragyogásával Isten arra tanít minket, hogy lássuk meg és tanuljuk meg a jót keresni az életben. Ha az energiáinkat, a figyelmünket a növekedésre összpontosítjuk, akkor tudunk fölé emelkedni a rossznak. Ha mindig a rosszal vagyunk elfoglalva, azt keressük, és azt akarjuk kiirtani, akkor eltelik az életünk úgy, hogy végig csak a rosszat láttuk, és nem marad idő és energia a jó megtételére. Krisztus urunk sem kezdett el a Golgotán panaszkodni, hanem odaadta az életét, majd imádkozott azokért is, akik a legkegyetlenebbül bántak vele. Ettől lett ragyogóvá a Húsvét hajnala, és ettől válhat a mi életünk is ragyogóvá.
K. G.
Fotó: Kiss Gabriella
