Amire büszkék vagyunk…
Képgaléria
Iskoláit szülővárosában végezte. Rajztehetsége korán kitűnt, ez pályaválasztását is meghatározta. A szülőhelynek, az alföldi paraszti életnek meghatározó szerepe volt mindvégig művészetében.
A félegyházi érettségi után 1904—1909 között a budapesti Mintarajziskolában folytatta tanulmányait, mesterei Székely Bertalan és Szinyei Merse Pál voltak. 1909-ben elnyerte a Kalmár Józsefné által alapított négy éves tanulmányi ösztöndíjat, így Münchenben tanult tovább Hollósy Simon mester iskolájában. 1911-től párizsi, spanyolországi és itáliai tanulmányutakat tett. 1914-ben hazatérve Debrecenben telepedett meg. Itt ismerkedett meg feleségével Hrabéczy Annával.
A 20-as évektől egyre jobban kibontakozik festészete. Ebben az időben elsősorban bibliai, mitológiai témák foglalkoztatták. Későbbi olajképein és grafikáin egyre inkább visszatért alaptémájához a paraszti élet drámájához. Művei középpontjában mindig az ember áll sorsával, jelenével, múltjával, pszichikumával. A második világháború, majd az azt követő évek visszavetették művészetét. 1956-ban elhunyt felesége. 1961-ben újra nősült második felesége Maksai Olga, akinek alakja a művész számos rajzán és festményén megjelenik. Az 1961-es év művészete szempontjából is fontos év ekkor nyílik életművéből kiállítás a Műcsarnokban, ebben az évben kapja meg a Kossuth-díjat. Félegyházán is ekkor nyílt kiállítása a Kiskun Múzeumban, amely után a művész a múzeumnak ajándékozott 24 képet.
A hatvanas években készült képei színesebbek, változatosabbak, vidámabb témákat dolgozz fel bennük, amelyekből sugárzik az életöröm, a nyugalom tudata. Élete során Európa több nagyvárosában többek között Brüsszelben, Varsóban, Drezdában, Párizsban nyílt kiállítása. Mindenhol nagy sikert aratott. Munkáját az állam és a szakma is elismerte, még életében számos kitüntetést, díjat kapott: Pl. Szinnyei-díj (1941), Munkácsy Mihály-díj (1956), Munkácsy plakett és díj (1960) Kossuth-díj (1961), Érdemes művész (1964), Debrecen város művészeti díja (1968) Kiváló művész (1971), Aranydiploma, Hatvan (1974), Kiskunfélegyháza díszpolgára (1974), Debrecen díszpolgára (1975).
1976. augusztus 14-én Debrecenben hunyt el és augusztus 18-án helyezték örök nyugalomra Kiskunfélegyházán.
A Kiskun Múzeum gyűjteményében 33 olajfestményt és 24 grafikát őriz, amely állandó kiállításban látható.
Holló László festészetében mindvégig meghatározó hely jutott a szülőföldnek, az alföldi tájnak és a táj lakosainak. Jól szimbolizálják ezt a Kiskun Múzeumban őrzött festmények és grafikák, amelyek felbecsülhetetlen értékei a városnak.
Holló-ház – Kocsis-féle ház
A ház Holló László festőművész anyai nagyapjának, Kocsis Sándornak a tulajdona volt, ezért nevezik Kocsis-féle háznak, később Hollóháznak. A Kocsis házról már 1871-ből találunk írásos feljegyzést. 1873. június 22-én „részben” készen állt a ház, erre bizonyíték Móczár József polgármester jelentése, melyet a Jász-Kun Kerületek Alapítványának felszólítására tett Kocsis Sándor házával kapcsolatban. A ház tervezője ismeretlen, valószínű, hogy Pesti építészek tervezték. A feltételezések szerint a házat két ütemben építették. Az elmúlt száz évben több funkciót töltött be az épület. Holló László gyermekkorában (1890-es évek) az emeleten 8-10 bérlakás, földszintjén boltok és a Rosenthálék kávéháza volt.
Később működött benne iskola, adóhivatal, Kereskedelmi Kaszinó, honvéd iroda, magánszanatórium, olvasóegylet, lakások és gyógyszertár.
Az 1980-as évek végén korhűen és esztétikusan felújították. Az emeleten irodákat, földszintjén gyógyszertárat, és a Móra Ferenc művelődési Központ Galériáját helyezték el. Ebben a házban született Holló László (1887-1976) Kossuth-díjas festőművész. Emlékezve a ház egykori neves szülöttére, születésének 90. évfordulója alkalmából tisztelői márvány emléktáblával jelölték meg az épületet.
Műemléki védettség alatt áll.
(Forrás: A megyei értéktárba történő felvételhez készült előterjesztés alapján)
