Amire büszkék vagyunk…
Képgaléria
Móra Ferenc író, költő, újságíró, muzeológus 1879. július 19-én született Kiskunfélegyházán, édesapja Móra Márton szűcsmester, édesanyja Juhász Anna kenyérsütögető asszony. Az elemi iskola elvégzése után a félegyházi gimnáziumba került. Ekkor írta első, félegyházi ihletettségű verseit tanítványához, első szerelméhez, majd későbbi menyasszonyához.
1897-ben kitűnő eredménnyel leérettségizett, majd a budapesti egyetem bölcsészkarán tanári diplomát szerzett. Ezekben az években már jelentek meg írásai az Új Időkben és a Félegyházi Hírlapban. 1902-ben kapott állást a szegedi Napló szerkesztőségében. A Napló mellett az Én újságom című gyermeklapnak is dolgozott 1905 és 1912 között. 1904-ben könyvtárnoki állást kapott a szegedi kultúrpalotában Tömörkény István mellett, akinek hatására régészkedni kezdett, s kiváló eredményeket ért el. 1913-ban Móra Ferenc lett a Szegedi Napló főszerkesztője, majd 1917-ben ő lett a Városi Múzeum igazgatója. Új tisztségében arra törekedett, hogy a könyvtár és a múzeum mindenkié legyen.
1919. május 1-jén meg kellett válnia a Szegedi Napló főszerkesztői székétől, az újság 1922-ben meg is szűnt, írásait ezután a Szeged című lapnak adta, de szoros szálak fűzték a Világhoz, majd annak utódjához, a Magyar Hírlaphoz, ez utóbbinak haláláig a munkatársa maradt. 1920-ban jelenik meg A Kincskereső kisködmön című regénye, amely bár önálló történetekből áll, de ez mind Gergőhöz kapcsolódik, aki nem más, mint a gyermek Móra Ferenc. A Kincskereső kisködmön figyelemre méltó mű úgy is, mint Kiskunfélegyháza múltjának hiteles ábrázolása.
1922-ben a Kultúra Lapkiadó Vállalat igazgatója felkérte egy regény megírására. Ennek hatására megszületett a Négy apának egy leánya, mellyel Móra elismert, sikeres regényíró lett. 1927-ben elérkezett írói jubileumának 25. éve. Barátai arra biztatták, írjon e jeles alkalomból regényt, és megszületett az Ének a búzamezőkről, amely az egyik legjelentősebb háborúellenes regény. A mű óriás sikert aratott, megjelent angolul, németül, hollandul, finnül. Írói munkásságának 25. évfordulóján a Dugonics Társaság alelnökének választotta. Móra országszerte megnyilvánuló népszerűségének, sikereinek hatására Kiskunfélegyháza is megmozdult.
1927. december 22-én dr. Katona János tanítóképző-intézeti igazgató beterjesztette az általa megfogalmazott – és 88 képviselőtársának aláírásával ellátott-javaslatot Móra Ferenc díszpolgárrá választására. Dr. Holló Béla polgármester összehívta a közgyűlést, melyen a képviselő-testület elsöprő többséggel Móra Ferencet díszpolgárrá választotta. A díszdiploma átadása azonban majd másfél évig elhúzódott, ugyanis a városi önkormányzat egységes párt-politikai ellenzéke fellebbezéssel akadályozta a korábbi átadást. A díszdiploma átadására végül 1929. június 9-én került sor ünnepélyes közgyűlésen. Ezen a napon került sor a Daru utcai házon elhelyezett emléktábla-avatásra is (akkor még ezt vélték a szülőháznak).
Az író érzelmeiről a Díszpolgárság című írásában olvashatunk: „Mint író, ettől a várostól kaptam egyéni veretemet, innen származnak írói céljaim. Az én írásaimban félegyházi nap süt, félegyházi szél fúj, félegyházi sárgarigó fütyül.” A harmincas évek elején fizikai ereje fogyott, 1932-ben még megírta Aranykoporsó című nagy sikert aratott történelmi regényét, melynek első példányát díszdoktori disszertációjaként a szegedi egyetemnek ajánlotta a szerző. 1934. február 8-án hunyt el. Szeretett volna Félegyházán nyugodni. Ahogy mondta: „…csak itt lesz jó alvásom Félegyháza iránti szeretetemnek ennél jobban nem tudok kifejezést adni…” Ez a vágya nem teljesült, Szegeden helyezték örök nyugalomra. Móra közvetlenül halála előtt rendezgette könyvvé néhány kötetét. Ezeknek megjelenését már nem érte meg.
Halála után, május elején került a könyvesboltokba Móra Ferenc hátrahagyott művei díszkiadása sorozatcímmel. Ebben a sorozatban látott először napvilágot 1934-ben a Daru utcától a Móra Ferenc utcáig című könyv. Önéletrajzi írásait közli a kötetben a szerző, melyekből gyakran visszaköszön szülőföldje, tanítói, diák- és gyermektársai alakja, és leggyakrabban: az édesanya arcképe. Csalódásait és örömeit megörökítő életképeiben az élőbeszéd elevenségével ható szép magyar nyelvben gyönyörködhetünk. Leveleinek egy részét a Kiskun Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskunfélegyházi részlege őrzi. Nyomtatásban megjelent regényei a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban találhatók meg.
A Móra Ferenc Emlékház Hosszú időn át úgy élt a köztudatban, hogy Móra Ferenc a Daru utcában született. A régi Daru utcai kis parasztházat még az 1900-as évek elején lebontották, helyére polgári ízlésű házat építettek. Ezt a házat jelölték meg emléktáblával Móra Ferenc tiszteletére. Nagy változást és meglepetést hozott Mezősi Károly: Móra Ferenc szülőháza c. tanulmánya, amely 1955-ben a Tiszatáj c. folyóiratban jelent meg. Ebből az írásból ismerhettük meg az igazi szülőház helyét. Mezősi levéltári, anyakönyvi, telekkönyvi adatok segítségével Móra István visszaemlékezéseinek felhasználásával felkutatta és bebizonyította, hogy Móráék 1879-ben az I. tized 52. sz. házban laktak. A volt I. tized majd Szarvas u. 15. sz. ház mai megfelelője a Móra Ferenc utca 19. sz. ház.
„Ebben a régi épületben két szoba volt, közöttük szabadkéményes konyha, továbbá egy nagyobb és egy kisebb kamra. Jelenleg azonban ez a régi I. tized 52. sz. rossz nádtetős ház, amelyben az anyakönyvi adatok szerint Móra Ferenc született nem lakóépület, hanem egy része istálló, a többi része kamra, gazdasági épület” - írta egykor dr. Mezősi Károly. A hiteles bizonyítékot a Magyar Tudományos Akadémia is jóváhagyta, és erről hivatalosan értesítette a Kiskunfélegyházi Városi Tanácsot. Az Országos Műemléki Felügyelőség pedig az épületet műemlékjellegűvé (MJ), tehát védetté nyilvánította. 1969 októberében a Városi Tanács – Móra Ferenc Emlékház létesítése céljából – kisajátította az összeomlás előtt álló szülőházat. A restaurálási terv megrendelésével Molnár Imre (1936-2002) városi építésztechnikust bízta meg. A végleges restaurálási terv az OMF irányításával 1970. április 18-án készült el. A kivitelezés munkálatait a helyi Építőipari Vállalat végezte.
Az emlékház ünnepélyes felavatása 1972. február 8-án, Móra Ferenc halálának 38. évfordulóján került sor. Az ünnepségre eljött az író leánya, Vészitsné Móra Panka is. A felavatott szülőházban Móra kiskunfélegyházi életének fontosabb eseményit bemutató kiállítást rendeztek be. A nagyobbik szobában irodalomtörténeti kiállításrészlet; az író származására, a szülők életére vonatkozó dokumentumok, fotók, kéziratok, levelek láthatók. A konyhának tekinthető pitvarban az édesanya munkájához szükséges háztartási eszközök, a kenyérsütés szerszámai vannak kiállítva. A harmadik helyiségben Móra Márton-relikviák, a szűcsmesterség szerszámai, kaszapad, a bőrtöréshez használt curholó tekinthető különösen értékesnek.
A Móra-centenáriumi év alkalmából 1979-ben a kiállítást felújították. Hálával tartozunk dr. Mezősi Károlynak, aki fáradhatatlan kutatómunkával felfedezte az igazi szülőhelyet. Nem is fogadhattuk el a Daru utcai házat szülőháznak, hiszen az író, amikor 1927-ben meglátta a fényképet a „Daru uccai” házról, azt mondta: „... dehogy született ő ilyen úri házban...” A Móra Emlékház megnyitásával Kiskunfélegyháza lakossága méltó emléket állított hű fiának, a nagy írónak, Félegyháza díszpolgárának.
(Forrás: A megyei értéktárba történő felvételhez készült előterjesztés alapján.)
