Mikroműanyag van a magyar halastavak vizében
A mikroműanyagok környezeti elterjedtsége és élettani hatásaik egyelőre kevéssé ismertek, ezért a magyar kutatók elővigyázatosságra és a folyamatos monitoringtevékenység fontosságára hívják fel a figyelmet – írta közleményében a Laboratorium.hu. A magyar szakemberek egy új projektben a vizeket, az üledékeket, a halakat érő stresszhatásokat, a halak feldolgozási technológiáját, valamint új, költséghatékony vizsgálati módszereket dolgoznak ki. Ezeken túl javaslatokat tesznek a jogi szabályozás megalapozásához fontos határértékekre is.
Innen és így vettek mintákat
A mikroműanyagok (5 mm-nél kisebb részecskék) jelenléte a környezetben egyre összetettebb kihívást jelent a környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági szakembereknek. A tengerek és az óceánok esetében a kutatók már évek óta figyelmeztetnek a veszélyre, nemrég azonban a hazai halastavak laboratóriumi vizsgálatai megnyugtató eredményeket hoztak. A projekt egyik legújabb fejleménye, hogy a halastavak mikroműanyag-tartalmát is megvizsgálták. A hazai haltermelésre jellemző körtöltéses és völgyzárógátas tavakon vett minták eredményeit egy intenzíven horgásztatott tóból, valamint természetes vízfolyásokból és tavakból származó minták értékeivel hasonlították össze. A mintákat a halastavakat tápláló víz bevezetési pontjánál, az üledékből és a tóból elfolyó vízből vették.
A vízben mért értékek jellemzően 5-20 részecske/m3 tartományban mozogtak
Ez kevesebb, mint a fele a tavalyi mérések során a Dunából kimutatott mennyiségnek (50 részecske/m3). Összehasonlításképpen létezik olyan – a Balatonnál háromszor nagyobb kínai tó – amelyben a mikroműanyag részecskék számát köbméterenként 3 ezer és 25 ezer közötti tartományban mérték. A halastavakban az üledékeknél az elfolyási pontok közelében több helyen nem volt kimutatható a mikroműanyagok megjelenése. Ahol a tó aljzatáról származó minták pozitívak voltak, ott mindössze 0,4-1,6 részecske jelent meg 1 kilogramm üledékben, ami a nemzetközi értékekhez hasonlítva rendkívül alacsony, hiszen különböző helyeken (pl. az olaszországi Velence lagúnájának üledékében) akár ennek 100 – vagy 1000-szerese is jelen lehet.
Főleg a csomagolóanyag a gond
A kimutatott műanyagfajták tovább erősítik az eddigi hazai tapasztalatokat. Eszerint a legnagyobb mennyiségben gyártott és – jellemzően csomagolóanyag formájában – felhasznált anyagok a leggyakoribbak, vezet a polipropilén, a polietilén és a polisztirol. A halak vizsgálatára a tanulmány azért nem tér ki, mert itt még további módszerfejlesztésekre van szükség a pontos mérésekhez.
