Egy szenzitív fotóművész kiállítása látható a városi könyvtárban
Képgaléria
A kiállító művész a megnyitón így nyilatkozott alkotói hitvallásáról: – Nekem fordulópont volt, egy úgynevezett művészi felvilágosodás, ha szabad így mondanom, amikor tudatosodott bennem, hogy a fényképezőgép olyan kapcsolatban van a szemem és a világ között, mint a lélek a test és az univerzum között. Egy olyan "eszköz" a kézben, ami segít vizuálisan kivetíteni a megfoghatatlan szegmenst, csak finoman kell tartani. Akkor is ha nehéz. Mert ilyenkor egy érzelmi súlypontot tartunk, amivel olyan pillanatot kapunk el a térben, ami üzenethordozó ajándék és pont azzal a bizonyos kattintással viszünk át egy másik dimenzióba, oda, ahol az ember még ember.
A beszélgetés során kiderült, hogy végzettsége szerint külkereskedelmi üzemgazdász és diplomamunkája megírása miatt utazott Spanyolországba, ahol ma is él. Gyakran jár haza Magyarországra. Kiállításai voltak Budapesten, Szegeden, Kaposváron és Pátyon. A félegyházi művészetkedvelőknek első alkalommal mutatkozik be.
A fotózást nem tanulta, autodidakta módon sajátította el és fejlesztette művész szintre. Az első képek családi fotók voltak, amelyeket azért készített , hogy családtagjainak bemutathassa spanyolországi életét. Tudását azonban folyamatosan fejlesztette, és ma már egyre gyakrabban hívják bemutatkozásra különböző kiállítótermekbe. A fotózás mellett versírással is foglalkozik, amit szintén nagyon szeret, és úgy véli, hogy a két műfaj kölcsönösen megtermékenyítőn hat egymásra.
Sándor Edit képzőművész egyik írásában így ír Hajdú Mónikáról: Született fotóművész és született költő, egyszerre lírai és ugyanakkor sajátos humorú egyéniség. Szenzitív módon van kapcsolata az őt körülvevő világgal, látásmódja mindenki mástól erősen megkülönböztetett. Egy vízcsepp nála egyszerre könny és drágakő. A vízfüggöny mögül feltáruló világ csak az övé, amelyben ugyanakkor mindenki másnak is helye van. Képei befogadnak és más dimenzióba hívnak, rengeteg érzékletes és érzéki információval ajándékozva meg minden szemlélőt. Nem magyar és nem spanyol (hiszen ott él) ember láttatja velünk sajátos képi világát, hanem az egyetemes ember közvetíti az univerzum üzenetét.
Fotó: Fantoly Márton
