Arcok a városból
Találkozásunkkor büszkén mutatott egy 1836-os feliratot, és a hozzátartozó talapzatot. Ezen dolgozik éppen, a Harkakötönyben villámcsapást szenvedett kereszt helyreállításán:
– Új kereszt kerül erre a megmenthető talapzatra – mesélte Bozóki István (53) –, ha megnézed ezeket a kék és cinóber festékmaradványokat, láthatod, hogy elődeink már kétszer átfestették, és legutoljára fehérre meszelték.
Mondhatjuk úgy, hogy belenőttél a mesterségbe?
– Dédnagyapám, Bozóki Mátyás a 20-as években, mint pallérmester bizonyos szintű tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozott. Ma építész-technikusnak mondanánk és kőművességnek. Nagyapám folytatta a kőművességet, de újdonságként elkezdte a betonelemek előregyártását. Mint 1, fiúunokát, gyakran felengedett a lovaskocsira. a betongyűrűk és - kádak mellé, így tanúja lehettem, ahogy ezeket a súlyos betonelemeket, a megrendelő csodálkozása mellett, egyszerűen lelökte a kocsiról, segítség nélkül, és még szét sem törtek. A szegedi Dóm téren az egyik oszlop az ő remeke, azaz mestermunkája.
Meg szoktad nézni időnként?
– Nem tudom, konkrétan melyik az ő oszlopa, de különös érzés. Megőriztem nagyapám összes sablonját és mintáját, és megvan az a kézzel írott-rajzolt terv és leírás is, ami Bozóki István fő művének számító, 1949-es "Centenáris díszkúthoz" készült. A szökőkút belsejében található egy szerelőakna, s alagút vezet oda, ezt kevesen tudják. Szeretném ezt a művet felújítani.
Édesapád folytatta a családi hagyományt.
– Ő már 100 %-ban kőfaragó és sírköves, s a környéken nem található még egy ilyen építőipari múlttal rendelkező család. Jelenleg a vállalkozást testvéremmel, Zsolttal közösen jegyezzük, ő főleg a helyi kivitelezésekben vesz részt.
Napjainkban mi foglalkoztat?
– Az úgynevezett Békás-kút, ami talán megvalósításra kerülhet két kiválasztott helyszín valamelyikén. Meg kell oldani a gépészetet, a legegyszerűbb tisztántartást, és az algásodás megelőzését megfelelő kövekkel.
És a jövő, a családi szakmai vonal?
– Nagyfiam, Mátyás a BME-n építészmérnöknek tanul, András a piaristáknál kőfaragást. A legfiatalabb, Péter nem folytatja a családi hagyományt, a Móra Gimnáziumba jár. Bízom benne, hogy mindannyian szeretik majd, amit választanak, és sikeresek lesznek.
Milyen érzés naponta elhaladni a szobrok, emléktáblák és más alkotások előtt, amelyekben benne van a munkád, és amelyeket majd az utánunk következő félegyháziak is megcsodálhatnak?
– Furcsa büszkeség tölt el, és remélem, a gyerekeim és az ő gyerekeik is így éreznek majd. Mint ahogy annak a szegedi, Dóm téri oszlopnak a látványakor, ami a családunkhoz köthető – mondta Bozóki István.
tli
