Helyi hírek 2014. augusztus 25. 14:30

Móra Mártonnéra emlékeztek

Képgaléria
Móra Mártonnéra emlékeztek
Szolnokon, a Kőrösi úti római katolikus temetőben emlékeztek meg Móra Mártonné Juhász Anna halálának 90. évfordulójáról a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Emlékbizottság és a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tagjai augusztus 23-án, szombaton, a Móra Emlékév jegyében.

A jeles alkalomról Kapus Béláné, a Móra emlékbizottság ügyvezető elnöke az alábbi gondolatokkal emlékezett meg. Ezt követően verssel és koszorúkkal adóztak a félegyházi tisztelők Móra Mártonné emléke előtt. A rendezvényen jelen volt dr. Pápay Judit, Móra Mártonné ükunokája is.

„Először vagyunk itt, a szolnoki temetőben, Móra Mártonné Juhász Anna sírhelyénél. Különleges az alkalom, hisz 2013-2014-es esztendőt Kiskunfélegyháza város Önkormányzat a Móra Emlékévekké nyilvánította a családtagok kerek évfordulója miatt. E kerek évforduló Móra Mártonnéra is vonatkozik, hisz 90 éve, 1924. augusztus 6-án hunyta le örökre a szemét. Különleges nemcsak az alkalom, hanem a helyszín, a sírhely is, hisz három nemzedék tagjaiból nyugszanak itt, anya, lánya és unokája is itt alussza örök álmát. Az emlékezésben kiemelt helyet kap Móra Mártonné, hisz férjével, a félegyházi Alsótemetőben nyugvó egykori remekes szűccsel, Móra Mártonnal a félegyházi Móra-nemzetség megalapítói.

Hihetetlen volt ennek a vékonycsontú, madárhúsú asszonynak a munkabírása. Tíz gyermeket szült, besegített férjének a szűcsruhák, subák hímzésébe, díszítésébe. Később a szűcsipar tönkremenetele után Félegyháza kenyérsütögető asszonya lett. Volt, hogy naponta ötven kiló búza lisztjét sütötte fel, ahogy István fiától tudjuk. Néha kétszer is sütött naponta. Városszerte híres és keresett volt Móráné kenyere, foszlós, mint a kalács, s krumplinélküli.

A sok gond, a munka, a kenyérsütés, a sok mosás, a gyerekek ellátása korán megtörte, s valami más is, a legnagyobb. Egyre megtörtebb lett, külsőleg korán megöregedett, egyre szótlanabbá vált. S ennek oka, hét kisgyermekének eltemetése. A síró seb, ahogy István írta, élete végéig be nem gyógyuló, el nem múló fájdalom volt. Azonban ez a nagyon komoly, fájdalmas lelkű édesanya tudott mosolyogni, nevetni is. Elsősorban férje tréfáin, bevallásain, gyerekein, unokáin.

A Móra házaspár minden tőlük telhetőt megtett gyermekeikért. Küzdelmeik eredménye: mindhárom gyermeküknek diplomát adtak a kezébe. S később szeretettel fogadták Pestről az István fiuk családját, az unokákat, a szegedieket, szolnokiakat. S még férjével együtt örülhettek az első pesti dédunokának is.

1913. július 22. Móra Márton halálának napja. E nap gyökeresen megváltoztatta Móráné életét is. Egyedül nem maradhatott Félegyházán. Próbálták Feri fiáék Szegeden, Istvánék Pesten marasztalni hosszabb ideig, de nem volt maradása. Eljött ide, Szolnokra, Juliska lányához. S ekkortól, itt fonódik össze nagymama, lánya és unokája élete. Itt, Szolnokon szerető család, két kisunoka, Margit és Lenke vette körül, őket dédelgette, készítette nekik kedvenc ételeiket.

Móra Mártonné nagyon sok szeretetet osztott övéire. Ezért is emlékezünk mi is rá szeretettel, köszönjük, hogy felnevelték becsülettel gyermekeiket, akikre mi nagyon büszkék vagyunk. S emlékezzünk az 1962-ben elhunyt és itt nyugvó Móra Juliannára, szeretett lányára és unokájára K. Tóth Lenkére is.”
 

Kövessen minket a Facebookon is!