Oroszi, az ős-félegyházi kapus
– A kupameccsen nyilván bántott az 5–1-es vereség, ugyanakkor nagy élmény lehetett NB I.-es csapat ellen focizni.
– A ZTE ellen a tisztes helytállás volt a célunk. Ez sikerült is, az egész csapat odatette magát, jól is játszottunk, a mezőnyben felvettük velük a harcot. Már a kezdéstől próbáltunk támadásokat is vezetni, nem az volt a célunk, hogy betoljuk a buszt a kapu elé. Gólt is rúgtunk, voltak helyzeteink is, de a meccsen azért – főleg gyorsaság és erőnlét tekintetében – kijött a négyosztálynyi különbség. De így is hatalmas élmény volt ez minden játékos és remélem, a szurkolók számára is, akik szép számban biztattak minket - árulta el a baon.hu-nak.
– Ez adott plusz motivációt a jövőbeni kupameccsekre?
– Eddig az idén úgy vágtunk neki a kupának, hogy a cél minél tovább menni és kihozni belőle a maximumot, ami nálunk azt jelenti, hogy kijutunk az országos főtáblára, ezen ugyanis már rég nem járt a klub. Ez eddig sikerült, az pedig az élet ajándéka, hogy itt ráadásul első osztályú csapatot kaptunk.
– Végig Kiskunfélegyházához kötődik a karriered?
– Hétévesen kezdtem el Félegyházán focizni, minden korosztályt bejártam a klubnál és egy fél éves csongrádi kitérőt leszámítva mindig is itt fociztam.
– Kik voltak a legkedvesebb edzőid?
– Voltak jó néhányan, mindegyikükre szívesen emlékszem. Kisgyerekként, amikor elkezdtem focizni, Katona Andor majd Kertész János voltak az edzőim, akkor még a mezőnyben kergettem a labdát. Ezután az U13-ban Kádár Tamás, a KHTK II. jelenlegi edzője lett a trénerem, nála kerültem be a kapuba és bent is ragadtam, tehát Kádár Tamás jó szemének köszönhetem, hogy kapus lettem. Őt követte a serdülőben és az ifiben Fekete Csaba, akivel akkoriban szép eredményeket értünk el, és akinek a keze alatt jó társaság jött össze, amelynek a tagjai mindmáig tartják a kapcsolatot. Ezután a felnőtt bajnokságban először a megye kettőben Kertész János és Nádasdy Péter voltak azok, akiktől lehetőséget kaptam, a megye egyes csapatnál pedig, amellyel szép eredményeket értünk el, több edző is megfordult. Sorrendben Kádár Tamás és Némedi Norbert, majd őket követte Szabó István, jelenleg pedig Koncz Zsolt irányítja a csapatot. Utóbbinak abban is szerepe volt, hogy Csongrádról visszatértem Félegyházára. Ugyanakkor szeretnék kiemelni még két kapusedzőt is, Kerpits Ferencet és Tóth Pétert, akikhez gyerekkorom óta jártam kapusedzésre. Tóth Peti mindmáig heti rendszerességgel tart nekem és a gyerek kapusoknak is külön edzést, ami nagyszerű dolog.
– Futballban vannak komolyabb álmaid vagy bekalibráltad magad megye egybe?
– Fiatal vagyok még, így szeretnék minél jobban teljesíteni, fejlődni, nem akarok megelégedni a jelenlegi helyzetemmel, nem akarom kizárni azt a lehetőséget, hogy egyszer még magasabb osztályban is bemutatkozhassak, de jelenleg a Félegyházát szeretném erősíteni. De az lenne a számomra egy valóra vált álom, ha a KHTK színeiben szerepelhetnék az NB III.-ban.
– Milyen a társaság nálatok?
– Összetartó. A csapat magja évek óta ugyanaz, persze rendre csatlakoznak a csapathoz fiatalok, én is így kerültem fel az ifiből először csak néhány meccsre, utána pedig fokozatosan egyre több lehetőséget kaptam. Az eredeti mag már a nyolcadik szezonját kezdte meg az idén. Szép eredmények kötődnek ehhez a brigádhoz.
– Tököli Attila személyében sztárjátékos érkezett hozzátok. Ájult tisztelet övezi vagy már ő is egy a többiek közül?
– Töki már az első pillanattól beilleszkedett. Mérkőzések előtt és után is jókat szoktunk beszélgetni, a fiatalokat és engem is próbál jó tanácsokkal ellátni, elérni, hogy tanuljunk a hibáinkból. Gyakorlatilag egy edzői szerepet is betölt, így a góljai mellett ebből a szempontból is nyereség. Egyébként is közvetlen, barátságos egyéniség.
– A fiatalok, például a 19 éves Antman Joshua vagy a 17 éves Makány Nándor meg mer szólalni az öltözőben?
– Ők valóban fiatal játékosok, ezért visszafogottabbak az öltözőben – ami érthető, egy öltözőben soha nem a legfiatalabbak a hangadók –, de máris sikerült beépülniük. A társak elfogadták őket, ők is jól érzik magukat és hasznára is lesznek a csapatnak.
– Jól jött a rövidke pihenő?
– A legjobbkor jött a bajnoki szabadnap, hiszen egy ilyen kupameccs sokat kivesz a játékosokból. Hétvégén volt időnk regenerálódni, így kettőzött erővel mehetünk neki az ősz hátralévő részének. A hétvégén Lajosmizsén nem számítunk egyszerű mérkőzésre, mert a Lajosmizse az idén jó eredményeket ért el és tavaly is mindkétszer szoros meccset játszottunk velük.
– Civilben mit csinál Oroszi Tibor kapus?
– Két éve fejeztem be Budapesten, a műszaki egyetemen a járműmérnöki képzést, tavaly pedig elkezdtem egy műszaki menedzseri mesterképzést, ebből van még hátra egy évem.
Fotó: Bús Csaba - Petőfi Népe
