Titkok a levéltárból – A polgármester párbaja 1930-ban
A polgári származásúak körében a problémák eme erőszakos megoldása csak a 19. század vége felé terjedt el. Az 1920-as években a politikusok között végbement párbajok sem számítottak ritkaságnak, jóllehet a polgári államok törvénykönyve mindig is tiltotta a párbajra való kihívást és annak elfogadását is. Az 1930-as években a párbajok intenzitása csökkent és már vértelenebbé, formálisabbá kezdtek válni. Ebben az időszakban került sor egy félegyházi duellumra is, amelynek egyik résztvevője maga a város polgármestere volt.
Dr. Tóth Józsefet 30 éves korában, 1929-ben választotta meg a város lakossága nagy szótöbbséggel polgármesternek, aki 1936-ig töltötte be ezt a tisztséget. Fiatalemberként harcolt az első világháborúban és leszerelése után, 1920-ban érettségizett. 1926-ban végzett Szegeden jogászként, ezt követően előbb közjegyző, majd ügyvédjelöltként tevékenykedett. 1929-től a Félegyházi Hírlap című politikai hetilap felelős szerkesztője lett.
Egyik cikkével kapcsolatban a városi műszaki tanácsos már ekkor becsületsértési pert indított ellene, a bíróság el is marasztalta dr. Tóth Józsefet. 1930 nyarán a pesti újságok arról tudósítottak, hogy a tisztségét alig fél éve betöltő félegyházi polgármester újra vádlottként állt a törvényszék előtt. Ennek oka az volt, hogy egykori gimnáziumi osztálytársával, egy ügyvédként dolgozó félegyházi férfiúval együtt párviadal vétségével vádolták meg. A párbaj állítólag a laktanyában zajlott le és teljesen jelentéktelen sérülésekkel végződött.
Közvetlenül az ítélethozatal előtt a másik érintett párbajozó azzal a kérelemmel fordult a bírósághoz, hogy szűkös anyagi helyzetére való tekintettel őt ne pénzbírságra, hanem fogházbüntetésre ítéljék. Indoklásként elmondta, hogy kezdő ügyvédként irodája nem jövedelmezett túl jól, a kiadásait sem tudta fedezni, a pénzbüntetéssel pedig csak édesapját – akinek védelmére kelve párbajozott – terhelte volna. A bíróság mind a két felet, tehát a félegyházi polgármestert és az ügyvédet is két-két napi államfogházra ítélte.
Bár ebben az időben három helyi sajtóorgánum is létezett, az ügyről egyik sem számolt be, csupán a Budapesten megjelent újságok tudósítottak az esetről.
Ónodi Márta
