Két kitüntetést kapott egy napon a tanárnő
Szemerédi Ferencné magyar szakos tanárként évtizedekig tanította a szanki, a móricgáti és a bugaci gyerekeket. Ám, emellett mindig jutott ideje a közösségi munkára is. Nyugdíjba vonulása után sem tétlenkedik, ma is aktívan kiveszi részét a helyi közösségi életből, sőt még tanítványai is vannak. Erzsike nénivel kitüntetései kapcsán beszélgettünk.A 87 éves tanárnőt Bugac díszpolgárává választották, ugyanakkor a település egykori iskolájának igazgatójaként megkapta a Móricgát községért kitüntetést is.
- Óriási meglepetés volt az augusztus 20-i ünnepség. Egy napon két elismerés. Még csak sejtelmem sem volt róla. Ne is mondjam, azon az éjszakán nem aludtam. Azon gondolkodtam, mivel érdemeltem meg mindezt - kezdte a beszélgetést Szemerédi Ferencné, akit még mai is igazgató néninek szólítanak Bugacon és Móricgáton egyaránt. Pedig Móricgátról már csaknem negyven éve Bugacra költözött. Ám, azóta is szeretettel gondolnak rá a faluban. Ezt bizonyítja, hogy a falunapon sorra köszöntötték egykori tanítványai, köztük a település polgármestere.A 87 éves tanárnőt Bugac díszpolgárává választották, ugyanakkor a település egykori iskolájának igazgatójaként megkapta a Móricgát községért kitüntetést is.
- Amikor Máté kezdte a köszöntést és engem szólított, majdnem sírva fakadtam. A kitüntetésnek is nagyon megörültem, de legfőképpen a régi tanítványok köszöntésének, mert egy pedagógusnak az a legnagyobb elismerés, amikor még évtizedek múltán is megismerik. Mint utólag megtudtam, a díszpolgári kitüntetésre is sokan javasoltak. Meglepődtem, mert soha nem azért dolgoztam, hogy kitüntessenek, hanem, hogy segítsek másokon - mondta a nyugdíjas tanárnő.A 87 éves tanárnőt Bugac díszpolgárává választották, ugyanakkor a település egykori iskolájának igazgatójaként megkapta a Móricgát községért kitüntetést is.
Szemerédi Ferencné Szankon kezdett tanítani. Két év után onnan került vissza szülőfalujába Móricgátra iskolaigazgatónak. Mint mondta, az iskolában akkor még csak egy tanterem volt, ám gyerek annál több, ezért a Varga-féle kocsmában is kialakítottak egyet. - Móricgáton annak örültem a legjobban, hogy eljutottunk addig, hogy a gyerekek közül többen tovább tanulhattak, akikből így lehetett orvos, mérnök, pedagógus vagy ápolónő. Nagyon szívesen emlékszem vissza a móricgáti rendezvényekre. Hosszú éveken keresztül színdarabot is tanítottam a fiataloknak, a próbákon számos szerelem szövődött és azokból házasság is született. Mindig megünnepeltük a karácsonyt, a gyereknapokat. A 87 éves tanárnőt Bugac díszpolgárává választották, ugyanakkor a település egykori iskolájának igazgatójaként megkapta a Móricgát községért kitüntetést is.
A szülők pedig kérés nélkül segítettek. Összefogtak és sütöttek-főztek a gyerekeknek. Bálokat szerveztünk és filmvetítéseket is tartottunk, a férjem volt a mozigépész. Akkor még nem volt televízió minden háztartásban, ezért nagyon sokan jöttek a vetítésekre. Később pedig kaptunk egy televíziót a szanki kőolajtársaság vezetőjétől, ami az iskola egyik termébe kapott helyet és rendszeresen jöttek a falubeliek tévézni. Számtalanszor megtelt a tanterem. Nagyon szép napok voltak - mondta a ma is mosolygós tanárnő. Erzsike néni 26 évig tanított Móricgáton, férje halála után azonban Bugacra költözött, ahol igazgatóként és helyettesként is dolgozott. Tizenhat évig tanított irodalmat és magyar nyelvtant a bugaci gyerekeknek.
- Mind a két iskolában jól éreztem magam, mindig úgy tartottam, hogy annak kell alkalmazkodni, aki új helyre került, így gyorsan elfogadtak. Mindig azzal a szemlélettel tanítottam, hogy mi vagyunk a gyerekekért, nem pedig a gyerek miértünk - hangsúlyozta Erzsike néni, aki a tanítás mellett felvállalta a bugaci nyugdíjas klub vezetését is, amit már 34 éve fog össze. A klub egyébként idén ünnepelte negyvenéves fennállást és több mint ötven aktív tagja van.
- Klubunk fennmaradásának egyik titka a tagok egymás iránti tisztelete, szeretete és összetartása - fogalmazott a klubvezető. Erzsike néni ha éppen nem tanít vagy nem a klubéletet szervezi, akkor kézimunkázik. Hímzett terítőiből többször is nyílt már kiállítás. De vannak jószágai, és kertészkedni is szeret. Ugyanakkor azt is elmondta, ha még egyszer újra kezdhetné, akkor is pedagógus lenne. Pedig nem adták könnyen a diplomáját. Mint mondta, már kisiskolásként tudta, hogy pedagógus szeretne lenni. Tehetségére tanítói is felfigyeltek. Harmadikosként már besegített a tanító néninek és az elsősökkel foglalkozott. De később a móricgáti iskola igazgatója is felfigyelt a jó eszű kislányra, és rávette a szüleit, hogy taníttassák tovább.
Kerékpárral járt be minden nap Jászszentlászlóra
Erzsike néni elmondta: - Nagyon szegények voltunk, ezért a móricgáti igazgató íratott be a majsai zárdaiskolába, ahol az első évben magántanuló voltam, havonta egyszer mentem vizsgázni. Végül a szüleim vettek egy kerékpárt és azzal jártam be minden nap Jászszentlászlóra, onnan pedig vonattal Majsára az iskolába. Télen pedig az egyik szentlászlói osztálytársamnál lakhattam. Szerencsére a középiskolában is voltak pártfogóim és önzetlenül segítettek. Így nyertem felvételt a kecskeméti tanítóképzőbe - emlékezett vissza a küzdelmes kezdetekre a díszpolgár.
Fotó: Vajda Piroska
