Nagy Zsolt ikon festőművész kiállítása a könyvtárban
Képgaléria
– Bizony sok mindenre gondoltam, amikor annak idején egy szomorkásan mogorva, torzonborz fiatalember kéredzkedett be a Móra Ferenc Gimnázium rajzszakkörébe, de arról nem is álmodhattam, hogy 2019-ben egy meglehetősen kacskaringós pálya után egy megtért, és Istennek szentelt életű tanárkollégát üdvözölhetek személyében, itt a városi könyvtár kiállítótermében.
Már a tárlat címe is meghökkentő, különös, elgondolkodtató. A megfogalmazás jelzi, hogy a jelen kiállítási anyag nem egyfajta ifjonti lázas vagy épp gyötrelmes festői útkeresés, hanem a spirituális művészet legtisztább esszenciájára törekvés az Isteni világ jegyében.
Néhány hete ebben a teremben, itt a főfalon egy különös képre hívtam fel az akkori nézők figyelmét. A meseszép tájon egy angyal vagy talán a Szentlélek puha rezdülésének, felröppenésének érzését tapasztalhatták, vagy inkább érezhették meg az arra fogékony jelenlévők. Most ugyanezen a helyen azt tapasztaljuk, hogy a láthatatlan világ manifesztálódott, Isten jelenléte a miénkhez hasonló természetes testben vett lakozást. Mert azt mindenki tudja, szegény és gazdag, művelt és tudatlan, ateista és hívő – legfeljebb nem vallja be, hogy a legalapvetőbb dolog a világon Isten kérdése! Kellő iróniával fogalmazva Isten az a személy, akivel szemben baj esetén fel szoktuk függeszteni hitetlenségünket – mondta a megnyitójában Rosta Ferenc.
Nagy Zsolt munkásságáról szólva hozzátette: – Kalandvágyból pár baráttal kimentünk Izraelbe, dolgoztam régészeti ásatáson, közben elkészült egy-két kép, részt vettem dekorációs munkákban. 2000-ben, amikor már az életem kormányzása teljesen kiesett a kezemből, egy katolikus pap által megragadott az Isten. Ettől kezdve két éven át nem alkottam.
Közben megismerkedtem a Nyolc Boldogság katolikus közösségével és a homokkomáromi házukban töltöttem három és fél évet. 2003-ban, a közösség Botfai házában tanultam ikont festeni. Ebben az évben ismerkedtem meg a jelenlegi párommal. 2003-tól minden évben megfestek egy ikont.
2005-ben elhagytam a közösséget, elkezdtem tanulmányaimat a Kaposvári Egyetemen, rajz-vizuális kommunikáció szakon. 2006-ban Budapestre költöztem, a vakok iskolájában a siket-vak tagozaton kaptam munkát, itt hét és fél évet töltöttem el. Ezt követően Nagymaroson tanítottam három évet és szintén ennyi ideje vagyok jelenlegi iskolámban, a Modell divatiskola grafika szakán. A munka és tanulmányok mellett kevés időm jutott az alkotásra, de azért néhány kép elkészült az évek folyamán, és részt vettem több csoportos kiállításon. Hosszú idő után, tavaly egyéni kiállítással szerepeltem a szegedi ferenceseknél.
