Aki lájkol, nem biztos, hogy a kórházban is meglátogat
– Mint minden papnak, nekem is van választott jelmondatom, ami így hangzik: Keressétek elsősorban Isten országát (Máté 6:33) Isten világa nem egy meghatározott terület, nem egy állam, vagy egy földrész. Az ő uralma ott van, ahol jelen van jósága, szeretete. Kell persze az értelem és a vallási erkölcs is, a mindennapi feladatot pedig az élet adja meg. Ahogy Jézus mondja: elég a napnak a maga baja! A mi dolgunk, hogy ezeket a mindennapi kihívásokat Isten és embertársaink iránti szereteten keresztül éljük meg.
Bábel Balázst 1976-ban szentelték pappá, idén pedig húszéves főpásztori jubileumát ünnepelte. Szolgálatának tapasztalatai mellett az ünnepről, az adventi várakozásról, korunk kihívásairól is beszélgettünk a széles látókörű, művelt metropolitával.
– Milyen fontos állomásokon keresztül vezetett idáig az út?
– Mondhatom, hogy az életem igen színes volt. Több helyütt voltam káplán vidéken és Budapesten is, majd szeminárium nevelő prefektus, úgynevezett lelkivezető lettem, később váci szemináriumi rektor, 1999-ben pedig érsekké nevezett ki Szent II. János Pál pápa. Nagy öröm számomra, hogy vele, és az általam nagyon tisztelt XVI. Benedekkel is volt szerencsém személyesen találkozni. Jól lehet, nem sok főnököm van: az egyházi vonalon a római pápa, és transzcendentális értelemben maga Isten, de arra választ kell adnom önmagamnak is, hogy hogyan végeztem ez idő alatt a dolgomat.
– Miben változtak közben a körülmények, hogyan alakult át a világ?
– Húsz évvel ezelőtt viszonylag kevés iskolánk volt, most a számuk eléri a 30-at. Ez idő alatt számos beruházás, felújítás indult és zárult is le az egyházmegyében. Az egyik legnagyobb eredménynek tartom, hogy nálunk nincs égető paphiány, hála Istennek mindenhová tudtam helyezni papokat, az igények szerint. Nagyon sokat jelent egy falu számára ez a kérdés, hiszen – ahogy mondani szokás – ha pap nincs, semmi sincs. Márpedig Bács-Kiskun megyében bőven vannak a kihalás felé tartó települések. A legnagyobb változást én magán az emberen tapasztalom. Mások a gyerekek is, mint húsz évvel ezelőtt. A változások új módszereket követelnek az egyháztól is. Mindig meg kell találnunk, hogyan tudjuk elérni a fiatalokat, a házasokat, az időseket…
– Milyen aktuális kihívásai vannak napjainkban a családnak?
– Főként a fiatalok, de már a középkorosztály is függőségbe került a nagy technikai fejlődéssel, rabjai lettek a közösségi oldalaknak, az azonnali üzeneteknek. Ezzel párhuzamosan megszűnőben a családi élet, ami komoly lelki problémák gyökere minden korosztályban. Ha körbe is üli még a család az asztalt, már nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is gépekkel foglalkoznak a másik ember helyett. A gépesített civilizációban az emberi kapcsolatok virtuálissá váltak, vagy megszűntek. Ez egy torz, álságos világot szül, hiszen könnyen lehet, hogy abból a kétszáz emberből, aki lájkolja a képedet a közösségi oldalon, egy sem látogat meg, ha mondjuk, kórházba kerülsz. A családi szálak lazulását más jelenségek is generálják. A fiatalok sokszor külföldön próbálnak boldogulni, aminek következtében az idősebb generáció magára maradt. Ez is nagy változás. Különös módon nincs időnk semmire, pedig a gépesítés sok időt takarít meg nekünk. Mi mégis idegesebbek, türelmetlenebbek vagyunk egymással. Milyen jó volna, ha legalább ilyenkor, adventkor mindenki feltenné magának a kérdést: mire is van igazából szükségem.
– Mit jelent a karácsonyt megelőző időszak a keresztény ember számára?
– Advent eljövetelt jelent, és arra emlékeztet, hogy Isten itt van a mi világunkban. János evangéliuma szerint „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Az evangélista arra is emlékeztet minket, hogy Isten eljövetele felelősséget ró ránk, mert mindazok, akik befogadják, hatalmat kapnak, hogy Isten fiává legyenek. Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Tehát a szemünkkel láthatatlan Isten valamennyi tulajdonsága: a jóságra, szeretetre, erkölcsi tökéletességre törekvése megmutatkozik a jó emberben. A katolikus egyháznak bevált módszerei vannak ennek támogatására, de az egyes ember is sokat tud tenni azért, hogy megélje az advent léleksimogató üzenetét. Ha felül tudunk emelkedni a karácsonyi vásárok furakodásán, ha törekszünk a megfontolt és mértékletes vásárlásra legyen szó ajándékról, vagy ételről, már sokat teszünk. Nagyon fontos, hogy lelkiekben is megéljük az ünnepet, és hogy ilyenkor – és ne csak ilyenkor! – figyeljünk oda a körülöttünk élőkre is! Látogassuk meg a kórházban fekvő beteget, beszélgessünk a magányossal, ne bántsuk egymást szavakkal, káromkodással, segítsük a rászorulót… Milyen jó lenne, ha ezáltal azt érezhetné az ember, hogy jó közösségben élni!
T. T.
Fotó: Magyar Kurír
