A télre készülve – megújulásra várva a parkokban
Tar Károly rövid kis négysorosa nagyon találóan mutat rá a természet szépen berendezett rendjére: rávilágítva, hogy az ember mennyire része ennek a világnak.
Ősz végi naplemente a város felett – már-már felszólítás az adventi várakozásra
A természetben nincs jó és rossz, a természet objektív, valóságos, végletekig célszerű és helyénvaló. A természet mindent magához ölelő nagy körfogásának célja van: rámutatni az életre, a megújulásra, a törvényre, amely az életet munkálja, végső soron a szeretetre. Talán ezért is olyan fontos, hogy ott legyen körülöttünk, hogy ráismerjünk, megismerjük, hogy alkalmazkodásra tanítson.
A természettudósok már régóta hangsúlyozzák, hogy az egyre terjeszkedő városi élet mind nagyobb és nagyobb kárt okoz a természetben, ugyanakkor kezdik arra is felhívni a figyelmet, hogy jó gazdaként élve a város számos természeti értéknek lehet megújult otthona. A városi parkok így válhatnak hatásos eszközévé a környezetkímélő gazdálkodásnak.
Jó néhány állatfaj – madarak, rágcsálók – szinte döbbenetes módon alkalmazkodtak a város nyújtotta környezethez, de egyre gyakrabban szembesülünk vele, hogy a növények is élni akarnak. Ezt az akarást fejezi ki nagymértékű alkalmazkodásuk. A növények objektíve helyhez kötöttek, nem tudnak elhúzódni a kedvezőtlen körülményektől, de tudnak alkalmazkodni, nincsenek szubjektív érzéseik, de nagyon érzékenyen reagálnak az őket ért hatásokra és – vesszük észre – beilleszkednek, ha hagyjuk.
Mindinkább kihívássá válik a városok zöldfelületeinek megtartása, a velük helyes módon és mértékkel folytatott gazdálkodás.
A mind téliesebbé váló időben még tovább folynak a városközpont új zöldfelületeinek növénybeültetései. A tátika becenévre hallgató szerszámmal nagyon racionális rendben készítik elő az ültetőgödröket a kis cserepes növények számára.
A növények társítása városi kiültetésekben még sok-sok felfedezésre, megismerésre, kidolgozott gyakorlatra vár, de a jövő érdekében annyi ismerettel kell elindulni, amennyi rendelkezésre áll. Menet közben, a megértett tapasztalatokra alapozva lehet továbblépni.
Komoly erőkifejtést igényel a napi több ezer ültetőgödör kézi kialakítása a feltöltött, de az esők hatására jelentősen megtömörödött talajban
A bolygatott területeken kezdetben a legtöbb gondot a gyomosodás szokta jelenteni. Ez ugyan már csak 2020-ban fog igazán jelentkezni, de akkor ez hirtelen nagy területen jelenthet problémát. Az előregondolkodás jegyében a kivitelező és a fenntartó együtt, összefogva tervezi egy úgynevezett levélmulcs kialakítását. A városi zöldfelületeken ez még tapasztalatgyűjtésre vár, de a természetből jól ismerjük.
A hulló falevelek mintha a növények végrendelkezése lenne: örökség a következő évnek
A tervek szerint a platán nagyméretű lehullott leveleit – a burkolatokról és gyepfelületekről – összegyűjtő és darálógépből kikerülő apríték kerülne vissza a növényágyak fedetlen talajfelületére. Ez az anyag viszonylag gyorsan komposztálódik, de ez alatt az idő alatt – vastagságtól függően – gátolja a gyommagok csírázását, végsőképpen pedig tápanyagot – szenet és nitrogént – szolgáltat a talajnak.
A természettől, úgy gondolom, érdemes tanulni – sőt érdemes vele együtt dolgozni, mert az ő rendje megbízható. Szükséges megtanulnunk a természet gazdaságos működését, hogy mi is ésszerűen, racionálisan, mégis szépre törekedve gazdálkodjunk a város zöldfelületein.
Ezzel a nem is túl szerény vággyal lehet talán zárni a 2019-es év zöldfelületi munkáit, adventi várakozással, csendes reménnyel és készülni az ünnepre, karácsonyra.
És tudjuk, hogy karácsony nélkül nincs húsvéti feltámadás és pünkösdi újrakezdés.
Az út fut a végtelenbe, időnként a ködös ismeretlenbe, de az örök szeretet egyengeti az utat, ad belátást, bölcsességet, készíti a fényt, munkálja a jóra való törekvést.
Ködös úton, a Kálvárián járva
Ebben való örömet, reményteljes boldog újesztendőt kívánunk!
Nagy Ágnes
városi főkertész
