Száznál is több galamb turbékolt Tiszaalpáron
Képgaléria
A Kiskunfélegyházi Galambokat Tenyésztők Klubja által gondozott mindkét fajtát, a kiskunfélegyházi keringőt és a kiskunfélegyházi simafejű keringőt is bírálták az ítészek a seregszemlén. A kiállításon 18 kiállító 108 kiskunfélegyházi keringőjét és 20 kiskunfélegyházi simafejű keringőjét tekinthették meg az érdeklődők - tudósított a baon.hu.
Galambok búgásától volt hangos a tiszaalpári óvoda tornaterme, ahol a kiskunfélegyházi galambfajták kiállítását és bírálatát rendezték meg. Kiskunfélegyházán két fajtát tenyésztettek ki, a jellegzetes fésűvel rendelkező kiskunfélegyházi keringőt és a kiskunfélegyházi simafejű keringőt.
Kanalas János fajtaklub elnök elmondta, hogy a kiállítás a legjelentősebb tárlatuk volt idén, de 2021-ben az Ausztriai Tullnban megrendezendő Európa-kiállításra is elviszik a fajtát.
A kiskunfélegyházi keringő és a kiskunfélegyházi simafejű keringő hivatalosan is nemzeti kincsnek számítanak, külföldi megjelenésükkel Magyarországot képviselik. A keringőt kezdetben iparosemberek tenyésztették házuk táján, amikor munkájukban pipaszünetet tartottak, meglegyintették galambjaikat és gyönyörködtek a falka röptében, amely a tarka pillangókhoz hasonló volt, nyolcasokat írtak le a ház felett. Különböző keringővonalak léteznek, amelyek más és más röpidőt és magasszállást jelentettek. A kétszíves keringők általában magasabban szállnak, az egyszínűek zártabb falkában repülnek, de olyan is van, ami tűnőszállásra, vagyis a szem látóhatárán kívüli magasságba is képes felrepülni.
– 1998-tól 2003-ig nagyon egységessé vált a kiskunfélegyházi keringő fajta, igen komoly minőségi javulás következett be az állományokban és sokkal szélesebb körben, több tenyésztőnél találhatók jó minőségű galambok, mint az azt megelőző időkben. Főként a ’70-es, ’80-as években volt jellemző, hogy csupán néhány kiemelkedő tenyésztő volt, a többiek pedig utánuk kullogtak. Ma már elmondható, hogy szinte bármely nevezőé lehet a fajtagyőztes példány, mert annyira kiegyenlített színvonalon dolgoznak a tenyésztők. Ez izgalmasabbá teszi a kiállítási versengést is – fogalmazott Kanalas János.
A kiskunfélegyházi a közepes galamb méretnél kisebb keringő galambfajta, amit korábban falkában röptettek (ma már csak néhány tenyésztő röpteti a falkákat), széles mellű, rövid lábú, rövid, zömök fejű, magas és széles homlokkal és szintén rövid és zömök csőrrel. A test szinte vízszintes tartású, a hát enyhén lejtős, a szárnybúbok takartak. A fajta éke a tarkó felett elhelyezkedő tömött, bélelt körfésű. A szintén a klub által gondozott simafejű keringő ennek szinte az ellentéte, de rajzában (tollazata mintájában, kontúrjaiban) megegyezik a keringővel és korábban dajkagalambnak és fogógalambnak használták.
A fajtát könnyű tenyészteni, jól nevelő, szapora fajta, kezdő galambászoknak ajánlott, de magas szinten csúcskategóriás galambokat ebben a fajtában is ugyanolyan nehéz tenyészteni, mint az egyéb fajták esetében. Az értékelés csúcsa a kitűnő és a kiváló minősítés, ami komoly értéket képvisel a tenyésztő számára, nem csak szakmai, de eszmei és genetikai szempontból is.
A kiskunfélegyházi fajták mellett amerikai óriásposták, mondénok és brünni begyesek színesítették a kiállítást, de nem csak tollas, hanem bundás kisállatokat is megtekinthettek a látogatók, a Nyúl- és Kisállattenyésztők Civil Társasága törpenyulakat hozott fajtabírálatra, a kilátogató gyerekek nagy örömére.
A fajta tenyésztői megmaradtak gyereknek
Kanalas János a megyei hírportál kérdésére elmondta, hogy a galambászok nem feltétlenül galamblelkű emberek, de megfigyelhető, hogy bizonyos karaktertípusok meghatározott fajtákhoz vonzódnak. Elmondható, hogy a galambtenyésztők társadalma igen összetartó, egymást segítő közösség. A kiskunfélegyházi keringő tenyésztői a szó jó értelmében magukban hordoznak egy gyermeki ént is: szeretnek gyönyörködni galambjaikban, tudnak együtt örülni az apró dolgoknak, jó kedélyűek és nyitottak a világra.
Fotó: Horváth Péter
