Roland ismét magyar bajnok
Czakó Roland tizenhat éve a versenypályán tölti szinte minden szabadidejét. Édesapja fedezte fel az autók iránti különös vonzalmát, ezért ötéves korában elvitte gokartozni. A kisfiúnak olyan jól ment a vezetés, hogy hatévesen már versenyezni kezdett. Hat évig elválaszthatatlan volt a gokartjától, amivel számos versenyt megnyertek – mesélte a baon.hu-nak Czakó Roland.
– Életem első nagy eredménye az volt, amikor a közép-európai zónakupa második helyezésért járó díját megkaptam 11 évesen. A díjat személyesen Jean Todt-tól, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) elnökétől vehettem át Krakkóban. Emlékezetes számomra az is, hogy a világhírű Sébastien Buemi által vezetett Intrepid gokart vázfejlesztő csapat külön nekem fejlesztett egy gokartvázat, amellyel abban az évben osztrák-magyar bajnoki címet szereztem – sorolta eredményeit Roland.
Azt is elmondta, hat év után kényszerűségből vált meg gokartjától. A versenyzés ugyanis olyan sokba került, hogy a család nem tudta finanszírozni, támogatókat pedig nem találtak. Így eladták a gokartot és vettek helyette egy 1,3 GTi Suzukit, mindeközben pedig próbálták anyagilag összeszedni magukat. Kis szünet után, 14 évesen szlalom- és miniraliversenyekkel kezdte az autóversenyzést Roland.
Az első autóversenyén beült mellé az autóba édesapja is, aki egyébként gépjárművezető-szakoktató. Roland elmondta, nagyon sokat köszönhet édesapjának, aki számos jó tanáccsal látta el eddigi pályafutása során. Ennek is köszönhető, hogy új autójával már az első évben a dobogó harmadik fokára állhatott az év végi összesített eredményei alapján. Mindeközben Roland kacsintgatott a ralikrossz felé, és hogy hozzájáruljon a versenyzés költségeihez, iskola mellett dolgozni is elkezdett.
A tanulás és a munka mellett is folyamatosan fejlődött, a második évet már a második helyen zárta, és a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség a legjobb magyar 18 év alatti pilótájának választotta. Ennek köszönhetően kapott egy újabb lehetőséget és beülhetett egy jobb autóba, egy évig szervizháttér és tanácsadók segítségével versenyezhetett. Az újabb bajnoki évet harmadik helyezéssel zárta. Ezt követően pedig Vágner Gábor ralikrosszcsapatában versenyzett. Ebben a csapatban Roland sikert sikerre halmozott, elnyerte a magyar bajnoki címet, ezáltal lehetősége nyílt arra, hogy autóját egy Hondára cserélje, így idén már magasabb kategóriában versenyezhetett.
Az új versenyautó is sikert hozott Rolandnak, hiszen a magasabb kategóriában is helytállt, mind abszolútban, mind pedig a Magyar Kupa 1600-as kategóriában a dobogó legfelső fokára állhatott. A szezon utolsó versenyén még magasabb, STC-1600-as kategóriában próbálta ki magát, és a nemzetközi megmérettetésben egyből harmadik helyezést ért el. Roland jövőre is ebben a kategóriában folytatja és kíváncsian várja, mit hoz a következő esztendő számára.
Arról is őszintén mesélt, hogy ezeket az eredményeket teljes körű családi támogatással – viccesen szólva konyhapénzből – érte el. Reméli, egyszer egy komolyabb szponzori támogatással magasabb kategóriában is helytállhat és tovább kamatoztathatja tehetségét. Roland nagy álma ugyanis, hogy kijusson az Európa- és a világbajnokságra.
A ralikrossz veszélyes műfaj
Ralikrosszversenyeket több mint ötven éve rendeznek Európában, de csak az utóbbi években indult ugrásszerű fejlődésnek a sportág. A sikeres ralikrosszversenyzőknek különleges képességekkel kell rendelkezniük. Egy-egy futam ugyanis alig öt percig tart, ez a rövid idő maximális koncentrációt igényel tőlük. Ez idő alatt kell kihoznia a versenyzőnek saját magából és versenyautójából a maximumot. A kanyargós pályán rendkívül nehéz előzni, ezért a versenyzők „jóindulatú agresszivitással” igyekeznek a másikat hibára késztetni, s arra azonnal lecsapni. S teszik ezt sportszerűen, páratlan precizitással, látványosan, profikhoz méltó szikrázó keménységgel.
Fotó: Petőfi Népe
