Félegyháza város hűséges képzőművésze
Kovács Ferenc 1926 . szeptember 1-jén született Kiskunfélegyházán, szegény parasztszülők harmadik fiaként. Vagyonuk 3 hold föld volt, saját építésű kis tanyával, és apjának első világháborús rokkantjáradéka, havi tizenhat pengő. Ebből élt meg a család és taníttatta is a többre törekvő gyermekeit. A polgári iskola elvégzése után a félegyházi tanítóképzőbe vonatozott naponta a galambosi tanyáról. A vonaton tanult, otthon a gazdaságban dolgozott.
Testi-lelki erejét a tanítóképzőben alapozta meg. Szertornászként megyei bajnokságot nyert. Hamar feltűnt erőteljes rajzkészségével. A zene is vonzotta, megtanult orgonán játszani, kántortanítói diplomát szerzett, de állást nem vállalt.
Rajzolni, mintázni tanult tovább a Képzőművészeti Főiskolán, a Derkovits Gyula Népi Kollégium segítségével 1948-1953 között. Szobrásztanárai Beck András, Mikus Sándor és Pátzay Pál voltak. 1956-59-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1965-től nyugdíjba vonulásáig (1986) az Iparművészeti Főiskolán volt docens. 1954-től szerepelt először szobraival hazai és külföldi kiállításokon.
Olaszországi tanulmányútján (1964) egy velencei üzemben látta, hogy kis kézi gépekkel munkálják meg a márványt. A prilepi márvány szimpóziumra 1968-ban már ő is hasonló gépekkel érkezett. 1971-ben részt vett a siklósi szobrász szimpóziumon. Életműve két, egymástól elkülönülő korszakra bontható.
Kezdetben, több mint tíz éven át a nemzeti hagyományainkhoz igazodó, realista portré és figurális ábrázolásmódjával aratott sikereket, évekig realista szemléletű portrékat és figurákat formált meg, 1968-tól már a gépi megmunkálást is alkalmazva elindult nonfiguratív korszaka. Ezt a hetvenes évek színes kőből megmunkált kisplasztikái, díszburkolatai követték. Munkásságának kiemelkedő jelentőségű művei az egy-egy formaismétlődést, variációsort megjelenítő, faragott kőszobrok.
Az igazi szobrász alkattal, nagy munkabírással rendelkező művész alkotásai szinte az egész országban megtalálhatóak, többek között Petőfi-mellszobrok Kalocsán (1968), Aszódon (1972) és Petőfiszálláson (1973); Kossuth Lajos mellszobor Torinóban (1961), Móricz Zsigmond mellszobor Leányfalun (1966), Erkel Ferenc márványportré a budapesti Erkel Színházban (1956), Tóth Árpád márványportré Debrecenben (1962), József Attila emléktábla Budapesten (1965), Székely Mihály síremlék a budapesti Farkasréti temetőben (1965), a Citerázó öreg paraszt, az édesapja sírján, a kiskunfélegyházi Alsótemetőben (1964) és a Csobogó-kút, szintén Kiskunfélegyházán, a Petőfi téren (1982). Ez utóbbi alkotás 2019 őszén új helyet kapott az 5-ös főút és az Oskola utca torkolatánál.
Egyéni tárlata volt 1972-ben Kiskunfélegyházán, Dunaújvárosban és Debrecenben, 1974-ben Zágrábban és Pécsett, 1975-ben Varsóban, 1977-ben az óbudai Zichy kastélyban. Kiállított Budapesten a Szabadtéri Galériában (1983).
Halála után, 1993-ban özvegye kilenc, nagyméretű mészkő plasztikát ajándékozott a művész szülővárosának, amelyeket a félegyházi Petőfi lakótelepen, a Kovács Ferenc szoborparkban helyeztek el.
Kétszer kapta meg a Munkácsy-díjat: 1956-ban és 1962-ben.
Dr. Tarjányi József
Fotó: kozterkep.hu, szoborlap.hu: Hársch Ferenc és Hapák József
