A dal fiatalít
– A Kapus Béla vezette városi énekkarban kezdtem, ezt követően 1957-ben egy népdalgyűjtésben is részt vettem. Az erről készült kiadványban megjelent a „Félegyházi nagyharang” című dal is, amit én is énekeltem – kezdte mondandóját az énekkarvezető. – Ezt követően életem részévé vált az éneklés. Amikor bevonultam katonának, ott a légierő énekkarában énekeltem.
Családomnak is köszönhetem, hogy ezt a szép munkát művelhetem, mert nagyon sok támogatást kapok feleségemtől és két fiamtól, sőt még az unokámtól is, aki a nyomdokomba lépett, és a Batthyány iskola kórusában énekel. Édesanyám volt ilyen nótás kedvű, sok dalt tőle tanultam. Otthon a családdal is szoktunk nótázni, ilyenkor én zongorán is kísérem a dallamot. 2001-ben létrehoztam egy gyermekénekkart is, amely négy évig működött. Ez is sok szép élményt nyújtott számomra a fellépésekkel és a közös kirándulásokkal.
A legnagyobb öröm, amikor a városi rendezvényeken lépünk fel. A másik fontos esemény a tiszakécskei országos találkozó, ahol minden évben szerepeltünk. 2013-ban a város vezetése az énekkar minden tagját oklevéllel jutalmazta a magyar népdal és nóta népszerűsítéséért. Ma már több mint 20 elismerő oklevelet őrzünk archívumunkban.
Véleményem szerint a dal fiatalít. Ez biztos, hogy így van, hiszen az életben sokszor kerültem nehéz helyzetbe, de ezekben mindig segített az éneklés. Most, amikor tervezgetem, hogy lassan abba kellene hagyni ezt a munkát, mert már 77 éves lettem, a kórus tagjai nem örülnének ennek. Így hát folytatom addig, ameddig bírom.