100 éves lett Margitka néni
Képgaléria
Margitka néni ma is mosolygós, életvidám idős asszony, akinek a lételeme a tenni akarás és a folytonos sürgés-forgás. Egyedül él és teljesen ellátja magát. Reggelit és kávét készít magának minden nap, ameddig valamelyik lánya meg nem érkezik hozzá. Szellemi és fizikai frissessége korát meghazudtolja, az ünnepségen például nagy átéléssel szavalta el Petőfi Sándor Szülőföldemen című versét.
Minden nap szívesen olvas, nagy kedvence a Félegyházi Közlöny és a Szuperinfó. Ahogyan egyik lánya fogalmaz, ameddig ki nem olvassa a „kötelező irodalmát”, nem hajlandó mással törődni. Nagy kedvenc a televízió is, de nincs kedvesebb elfoglaltsága az idős asszonynak a kertben ücsörgésnél és a kapálgatásnál, amire lányai tettetett haraggal reagálnak. Valójában viszont nagyon hálásak a sorsnak, hogy a 100 éves édesanyjuk ilyen kiváló állapotnak örvend.
Margitka néni Kiskunfélegyházán született 1920. február 9-én, és néhány év kivételével egész életében itt is élt. Hárman voltak lánytestvérek, az Alsótemető melletti Béke utcában töltötték a gyermekkorukat. Később, az Izsáki úton lévő családi házukba költöztek, amit a kovácsműhelyből ők építettek át apukájuk irányításával. Bár az édesapjuk hivatásos katona volt, mindent meg tudott csinálni. A második világháború szörnyűségeit is itt élték át, de a családjuk túlélte. A háborút követő szegénységben édesanyjuk Pestre vitt fel élelmet eladásra, a lányok pedig ruhák hímzésével kerestek némi pénzt. Abban az időben még a lányokat nem bíztatták, hogy továbbtanuljanak, ezért ők is, a ma csak 8 osztálynak megfelelő 4 polgárit végezték el.
Margitka néni az 1950-es évek elején ment fel dolgozni Budapestre, ahol a férjét is megismerte. Miután a két lányuk, 1954-ben és 1956-ban megszülettek Gödöllőn, úgy döntöttek, hogy a család közelében élnek tovább, ezért Félegyházára visszaköltöztek a két gyermekükkel. Először Margitka néni szüleihez, majd 1962-ben a jelenlegi Wesselényi utcai lakásba költöztek, ahol azóta is lakik az idős hölgy. A szomszédokkal jó a kapcsolata, a mai napig. A férje a helyi termelőszövetkezetekben dolgozott, mint mezőgazdász. Margitka néni 1970-ben kezdett el ismét dolgozni a Húsipari Vállalatnál, ahonnan 1976-ban ment nyugdíjba. A férje a következő évben váratlanul meghalt. A nagy tervekből, hogy majd sokat fognak horgászni, ha nyugdíjasok lesznek, nem lett semmi.
Férje elvesztése óta a legnagyobb örömöt a családja jelenti számára. A négy unokára – egy fiú és három lány – nagyon büszke. Idős éveit még megszépítette az egy kisfiú és a kislány dédunoka. A lányai gondoskodását élvezi minden nap. Télen sajnos be van szorulva a lakásba, de a kiskertben lévő virágokat már most is nézi, hogy vajon hajtanak-e már. Nyáron egész nap kint szokott lenni az udvaron, ahol szeret olvasgatni és gyönyörködni a sok szép virágban. Ámbár, a kedvencek mégis a finom illatot adó rózsák.
A gyerekei mostanában azt mondogatják: Mama, most már a következő terved a 105. születésnapod elérése legyen! Hát, csak legyen egészség, ha az Isten is úgy akarja – válaszolja bizakodással minden alkalommal Margitka néni.
Ezúton is szeretné a család megköszönni a sok szép üdvözletet és a tortákat, amiket Margitka néni születésnapjára készítettek az ismerősök, ezzel is hozzájárulva a feledhetetlen ünnepléshez.
V. B.
